Spolarics Andrea

Spolarics Andrea különleges alkatú, fénylő tehetségű fiatal színésznőként került ki a színifőiskoláról, s lett a Madách Színház tagja, ahol a színházvezetés néhány éven át hümmögve nézegette és rakosgatta a gyöngyszemet, de semmit nem tudott kezdeni vele. Szolnokra kellett szerződnie a színésznőnek ahhoz, hogy kiderüljön: Az üvegcipő Irmája, az Ahogy tetszik Rosalindája, a Chicago Velma Kellyje, A vadkacsa Gina Ekdalja is  az ő szerepe.  

Az 1990-es évek elején nem várt fordulattal Kolozsvárra költözött, s lett például olyan világsiker részese, mint a Tompa Gábor rendezte A kopasz énekesnő. Játszott Feste bohócot a Vízkeresztben, Dianát A kertész kutyájában, Mirigyet a Csongor és Tündében, kapott jelentős szakmai díjakat, s bő fél évtized alatt rajta hagyta tanárként a kézjegyét, szakmai lenyomatát jó néhány színészévfolyamon a kolozsvári egyetemen. Azután hazajött, részt vett a Bárka Színház alapításában, majd végigcsinálta a józsefvárosi színház tizenhét éves korszakát, az elejétől a végéig. Amiből megérthetjük – ha a korábbiakból esetleg nem, ámbár már abból is –, hogy a színésznő szakmai kíváncsisága erős és múlhatatlan, energiája és játékszenvedélye kifogyhatatlan. Vezetők váltották egymást, vérfrissítés hol a Felvidékről, hol a Vajdaságból jött, rengeteg rendező megfordult a Bárkán. Spolarics Andrea mindegyiktől tanult, s mindegyiknek adott: alkotó részvételt, hitet, korrektséget. Volt Olga a Három nővérben, Dajka a Rómeó és Júliában, Peacockné a Koldusoperában, de mindenekelőtt Stuart Mária és Angliai Erzsébet; mindkettőt eljátszotta egyszerre, önmaga partnereként, Schiller Stuart Máriájában, Zsótér Sándor rendezésében.

A Bárka megszűnése óta a budaörsiek örülhetnek annak, hogy elnyerték a színésznőt. A Latinovits Színházban dolgozik, ott társulati tag, Millerné, Orbánné, Kamilla, Marcellina. Rangot és példát ad egy középhaladó színház formálódó, fejlődő társulatának, fiatal és nem fiatal alkotóinak.