Van az a pénz

A Mézga család

Ha egy színházi produkciónak A Mézga Család a címe – pláne ha helyesen írnák, kis cs-vel –, akkor tudjuk, mire gondoljunk, eleve felderülve. Ha még társítják is a művet a közkedvelt rajzfilmfigurák képével – ismeri őket a kedves olvasó: a pár szál haját a feje tetején keresztbe fésülő családapa, a molett háziasszony, a sárga kantáros szoknyás bakfis, a kicsit hülye frizurájú fiúgyerek és a többiek –, akkor nagyjából biztosra lehet menni.

Mindenki, aki a múlt évszázad utolsó évtizedeiben látta és szerette – és hát ki nem? – Nepp József, Romhányi József és Ternovszky Béla remekbe szabott tévésorozatát, a színházi változatra boldogan jegyet vált magának, a gyerekeinek, az unokáinak, akár a legkevésbé sem gyerekszínházi áron. Természetesen lehetnek a nézők között számosan, akik élvezik, amit kapnak a pénzükért, mégis szögezzük le, hogy itt súlyos visszaélés történt.

Mindenekelőtt az a kérdés feszítő, hogy mi ez egyáltalán. Mégis micsoda? A fellelhető információk alapján hol musical, hol zenés vígjáték, de legfőképpen országos turné. Nem igazán gyerekelőadás, ami Szűcs Gábor rendezői vezényletével született, viszont a felnőttekhez is csak a legszerényebb igénnyel szól. Lényegében vérgagyi bohózatnak látszik, de drámai betétszámmal is operál, és amikor Blöki kutya meg Maffia macska együtt táncolnak és énekelnek, akkor szinte musicalparódiának hat.

Az biztos, hogy a Mézga-sorozat szellemességének, humorának, leleményességének, virtuóz nyelvi játékosságának nyoma sincs ebben a produkcióban. Noha felhordanak a színre némi cselekménytörmeléket az eredetiből, a felhasznált figurakliséken kívül igazán semmi, de semmi közük hozzá. A darabot író Deák Lőrincz Andrea a francia bohózatok legelhasználtabb fogását veszi alapul: a férj azt hiszi, hogy a felesége megcsalja, erre válaszul féltékennyé akarja tenni az asszonyt. A színlap Mézga Géza kapuzárási pánikját emlegeti, bár ez fel sem merül, de erre már csak legyint az ember, hiszen a történetnek úgy sincs se füle, se farka. Ha dramaturg után kiáltanánk a sok értelmetlenség láttán – mint például: Aladár hol bukásra áll, hol már meg is kapta a bizonyítványát az elégtelenekkel, s az osztályfőnök a tanévzárás után, a vakáció második napjára rendeli be magához a szülőket, de aztán erről mind elfeledkezünk és a szülők nem mennek sehová –, akkor meglepve látjuk, hogy van dramaturg (egyben nyilván jogörökös), Romhányi Ágnes személyében.

Az erősen katyvasz jellegű műből kiolvasható, hogy a szerző a vaudeville receptjén túl a Szentivánéji álom egy jelenetét is magáévá tette, de ezeken kívül már csak az unásig ismert vicceket és a legolcsóbb kabarépoénokat alkalmazza, különös tekintettel a kövér asszony és a pipogya férj sztereotípiájára és tematikájára. Ravaszul lehasznált maga a díszlet is: dizánjával felidézi a hatvanas-hetvenes éveket, és a falak fakult okkersárgájába, a lepukkant konyhába, a koszos függönyökbe bármikor belemagyarázható, hogy ez a szegényesség nem a produkció sajátja, hanem a Mézgáék otthonáé. Tulajdonképpen az a legviccesebb, hogy fadobozba beépítettek egy nagy, lapos monitort, így rekonstruálva a korabeli tévékészüléket, amelyen a köbüki jelentkezik. MZ/X egyébként leválik a történetről, bár személy szerint neki és a jövőből küldött löttyének köszönhetjük, hogy Maffia (Katona Klaudia) és Blöki (Mező Zoltán) beszédképessé válnak, amitől mindjárt dalra is fakadnak. (Ekkor már rég nincs a nézőtéren az az anyuka a 7-8 éves kisfiával, aki az első félóra után távozott a soromból, 6900 forintos helyről.)

Az előadás a rajzfilmsorozat főcímzene slágerét – Deák Tamás szerzeményét – a fináléban használja, mindkét rész végén, ekkor a nézők, végre mederbe kerülve, maguk is együtt éneklik a szereplőkkel. A további jelenetekhez azonban jellegzetes musicalszámokkal szolgált Mészáros László, akinek ebben már rutinja lehet a Hamupipőke című családi musical után, és a szakszerűséget nem tagadhatjuk meg tőle. A dalszövegek alighanem szintén Deák Lőrincz Andreától származnak, bele is égett a fülembe Kriszta szerelmes számából az a sor, hogy „Összehozza egy híd a szívünk partját.” A zeneszerző és az író bejáratott párost alkotnak, a Nemzeti Lovas Színház Demjén-musicaljén szintén együtt dolgoztak most.

Hogy Magyar Attila miként működik Mézga Géza szerepében, azt mindenki el tudja képzelni, aki látta a színészt színpadon az elmúlt 10-15 évben. Maszlay István Máris szomszédként mélyre ereszti a hangját és bejáratott modorosságokat vet be. (A kezdetek kezdetén Szacsvay Lászlót is hirdették váltótársként Máris szomszéd szerepében. Él a remény a szívemben, hogy neki nem véletlenül nincs nyoma a produkcióban.)

Méltányolható a női vonal, mindenekelőtt a Paulát adó Balázs Andrea tüchtigsége, ritmusérzéke, feszesre szabott energiája, valamint Andrádi Zsanett igyekvően szeles és vihorgó krisztasága, ráadásnak az énektudása. Az Icuka Magacuki nevű, semmirevaló szereplőt, akinek funkciója hozzávetőleg a Hyppolit, a lakáj Mimijének felel meg, maga a szerző, Deák Lőrincz Andrea tárja elénk, amit némiképp elégtételként értékelhetünk.

Felejtsük el az egészet, mondhatnám, de éppen hogy ne. Tartsuk észben, amíg még ép az eszünk.

A Mézga család

Írta: Deák Lőrincz Andrea

Zene: Mészáros László

Szereplők: Magyar Attila, Balázs Andrea, Andrádi Zsanett, Náray Kovács Zsombor, Katona Klaudia, Mező Zoltán, Maszlay István, Torres Dániel, Deák Lőrincz Andrea

Dramaturg: Romhányi Ágnes

Díszlet: Libor Katalin

Jelmez: Veréb Dia

Rendező: Szűcs Gábor

Mézesvölgyi Nyár, 2019. augusztus 9., 1133 néző

Fotók: Almási Dániel, Veres 1 Színház

Stuber Andrea