Gazdagon kavarog

Holle anyó (Csodamalom Bábszínház)

A Holle anyó meséje – amelyben a csapadékért felelős öregasszony kiadja a bérét alkalmi szolgálóinak: intézkedése nyomán a szép és szorgos lányra arany zuhog, a csúnya és lustára pedig szurok – igen régi. Az alaptörténet már a XVI. és a XVII. században felbukkant, Straparolánál, illetve Giambattista Basilénél. De az igazi karrierhez nyilván az kellett, hogy 1811-ben a kasseli Dortchen Wild tollba mondja a Grimm testvéreknek.

A Holle anyót számtalanszor feldolgozták gyerekszínházban. A miskolci Csodamalom Bábszínház most Veres András átiratát játssza, amelynek ősbemutatóját 2011-ben a Mesebolt Bábszínház tartotta. Ebben a verzióban vannak modern megoldások. Ilyen például, hogy itt nincsen fonás, kútba esett orsó után ugrás. A rossz sorú jó lány ezúttal drámai módon szomorúságában, és az igazi szülei utáni vágyakozásában ugrik – mintegy véget vetve földi életének. Nem nevezhető korszerűnek azonban, hogy a szerző meglepően erősen rájátszik a mostoha sztereotípiára. Ha arra gondolunk, hogy hány „mostoha” státuszú gyerek és felnőtt ülhet egy-egy előadás nézőterén (valószínűleg sok), akkor máris érezhetjük minimum nem szerencsésnek például a rímbe, illetve dalszövegbe szedett „Egy mostoha az mostoha” szentenciát.

A friss miskolci premiert rendező Varga Péter némiképp felforgatta Veres András kronologikusan haladó meséjét, és legalább két ponton átszervezte az események, illetve az elbeszélés menetét, rendjét. Tehát van, hogy egy az egyben zajlik az eset, és van, ahol visszatekintve, elmesélve játsszák el. Magának a sztorinak ez a beavatkozás szerintem jót tett, mert egyrészt megússzuk ugyanannak a kalandsornak a megismétlését, másrészt mindig hatásos fogás késleltetni kicsit a címszereplő megjelentetését. A szerkezet arányosnak bizonyul, és az időváltás közepette kifejezetten bájos humor, hogy az előadásnak kb. az ötödik percében, a kútba ugrás után Lukács Gábor délceg Kakasa bejelenti: itt a mese vége.

Ugyanakkor felvetődik egy probléma: vajon a gyerekközönség eligazodik-e a flashbackben. (Én egy szakembertől azt hallottam, hogy a flashback technikát a 4-5 éves gyerekek még nem értik. A miskolci előadás színlapja nem jelöl ki megcélzott korosztályt.)

A produkció élvezeti értékét növeli, hogy Takács Dániel kellemes és műfajilag változatos (playback) zenével látta el. Eleinte ugyan zavaróan dübörög a bassz, de aztán ez vagy eligazodott, vagy megszoktuk. Mindenesetre kedves dalokkal színezik a játékot a szereplők, Heiszmann Ildikó, Horváth Alexandra és Lukács Gábor.

A produkció vizualitása egyszerű és meglehetősen statikus – tervező: Grosschmied Erik –, ami kiemeli a mozgó elemet: Holle anyó dunyhájának, vagyis néhány nagy, könnyű textíliának a hullámzását, hullámoztatását. A csúnya-lusta lány leöregezi és leszegényezi Holle anyónkat, de semmi nem támasztja alá a véleményét, Heiszmann Ildikó ugyanis határozottan csinos és elegáns a Holle fehér szőrmével szegélyezett kapucnis kék köpenyében. Szépek, mívesek a botosbábok, és kifejezetten leleményes, amikor némely figurák a színészek teste meghosszabbításaként öltenek alakot. A kemencét Heiszmann Ildikó a felsőtestére húzza, almafaként pedig a fejével és a karjaival jeleníti meg az ágakat. A seprű Lukács Gábor két karjából tevődik össze, míg a Fazék afféle piros kalap a színész fején, lehet beledobálni ezt-azt – csokipörkölttel próbálkozik a konyhában most debütáló csúnya-lusta lány –, lehet kavargatni fakanállal a kotyvasztékot, és a végén viccesen azt mondja a Fazék: Engem mindig kiborítanak.

A jó és a rossz lányt egyaránt a Miskolci Nemzeti Színházból érkezett vendég, Horváth Alexandra játssza. A csúnya-lusta versenyző szerepében olyan édesen szemtelen, olyan vagányul fogadkozó, olyan kéjesen rosszalkodva röhögő, hogy már-már képes megfordítani a közhangulatot a nézőtéren. Életesebbnek és talraesettebbnek hat riválisánál. Jó, ha nem kezdünk el neki drukkolni: győzze le Holle anyót a birodalmával együtt. Végtére is olyan nagyon sokra a szép és szorgos lány sem ment a szolgálataival. Kapott Holle anyótól egy öltözet aranyos ruhát, meg az életre szóló jótanácsot a rideg és ellenséges világba való visszatéréshez: „A végtelen sok hópihe a barátod!” Köszi szépen. 

Holle anyó (miskolci Csodamalom Bábszínház)

a Grimm testvérek meséje nyomán írta: Veres András

Játsszák: Heiszmann Ildikó, Horváth Alexandra mv., Lukács Gábor

Tervező: Grosschmid Erik

Koreográfus: Telenkó Kristóf

Zeneszerző: Takács Dániel

Rendező: Varga Péter

Klebersberg Kultúrkúria, 2019. február 22., kb. 300 néző

Stuber Andrea