Temetői járat

Esznek-e a halottak epertortát? (Kolibri Színház)

Az Alszanak-e a halak című egyszemélyes gyerekdarab főszereplője egy tízéves kislány, Jette, akinek meghalt az öccse. A temetőben látjuk, a kisfiú sírja mellett, ahol mindent elmesél a testvérének. A német Jens Raschke művét Szilágyi Bálint fordításában és vizsgarendezésében, Prohászka Fanni előadásában ismerhettük meg négy évvel ezelőtt. Amikor a monológ megszületett, elnyerte a 2012-es mühlheimi gyerekdarab-fesztivál fődíját.

Úgy jön ez ide, hogy az Alszanak-e a halak? talán megihlette Rosemarie Eichingert, a Bécsben élő írónőt, aki 2013-ban jelentette meg az Esznek-e a halottak epertortát? című regényét. Ez szintén temetőben játszódik, minthogy a 14 éves félárva főhősnőnek sírásó az édesapja, és a temetőben található szolgálati lakásban laknak. Értelemszerűen otthon van tehát a bakfis a sírkertben, s ott ismerkedik meg közelebbről Peterrel, az iskolatársával, aki a balesetben meghalt ikertestvére sírjánál időzik sokat. A regényt, amelyet Nádori Lídia fordított magyarra, tavaly adta ki a Kolibri Kiadó, most pedig a Kolibri Színház mutatta be, az előadást rendező Szívós Károly színpadra alkalmazásában.

Az eleje kicsit mesterkélt expozíció: a szereplők – mintha valami film számára nyilatkoznának – reflektorfénytől hunyorogva elmondják, amit tudnunk kell róluk. (Ennek a motívumnak nincs folytatása a továbbiakban.) Újabb fajta színházi eszköz gyanánt a színészek Félix néven szólítva megbíznak néhány gyereknézőt, hogy a nekik átadott borítékot az események egy pontján bontsák majd fel és ismertessék a tartalmát. Ahhoz képest, hogy ez milyen hangsúlyos felkérésnek tetszik, nélkülözhető rátétnek bizonyul végül.

A darab témája a halál, a gyász – szeretteink elvesztésének váratlan vagy várható esete és ennek feldolgozása. Evvel a problematikával sajnos már egészen fiatalon, kisebb vagy nagyobb gyerekként is találkozhat az ember. Hogy a szerző (sőt mindkét említett mű szerzője) miért látja szükségesnek tárgyunkhoz konkrétan a temetőt rendelni helyszínül, ezt ugyan fel nem foghatom – végtére is bárhol máshol is mélyen érinthet bennünket az ügy –, de talán a színházi tervezők kreativitását serkentik vele.

A Kolibri Színház picinyke játszóhelyén, a Kolibri Fészekben egy-két lépcsőzetes fadoboz és néhány textilborítású, várfokszerűen lépcsőzetes tetejű paraván szolgálja a játékot. Zugokat, sírokat, lakásbelsőt lehet teremteni belőlük, a paravánok lyukain pedig elő-előbújhatnak a gyerekek bábalakjai (Orosz Klaudia munkái.) Ők az Emmát játszó Grisnik Petra és a Petert adó Fehér Dániel miniatűr másolatai, és funkciójuk szerint hol a szereplők belső monológját mondják, hol pedig néma szemtanúként figyelik az eseményeket. Vagyis nem mindig funkcionálisak, néha csak úgy kuksolnak. Emma-bábként, Peter anyjaként, valamint gondos berendezőként vesz részt az előadásban Török Ági, ahogyan a Peter bábot és Peter apját megformáló Szívós Károly is.

A játék tiszta, egyszerű, reflektálatlan. Grisnik Petra Emmája megtanítja Fehér Dániel Peterjét együtt élni a halottal – vagyis hogy a fiú ne zárja ki elhunyt szerettét az életéből. A lánynak magának pedig egy másik, nem kevésbé jelentős feladata van, ami nem is egy, hanem rögtön kettő: beszélgetni végre az édesapjával (Mészáros Tamás) a 14 évvel ezelőtt elhunyt mamáról. Továbbá elfogadni, hogy a magányos középkorú férfinak párkapcsolata lesz, történetesen a gyámügyi előadóval, akit Megyes Melinda bizonyos művészies bohókássággal ábrázol kedvesen vihorlát nőnek. (A Gyámügy ugyanis bejelentést kapott a temetőben nevelkedő lányról, így lép be a hivatal számunkra talán meglepően emberi, csöppet sem frusztrált és lestrapált képviselője a történetbe.)

Grisnik Petra vendégként játssza Emmát. Alkatilag hozza a laklit, hosszú karja-lába azonnal felidézi a nézőben a tinédzsert. Emmájában nincs kamaszos lustaság vagy unatkozás, ellenkezőleg: kedéllyel és egészséges kíváncsisággal bír, valamint dolgozik benne némi játékos, mórikáló hajlam. A megteremtett figura kiegyensúlyozottságán látszik, hogy Emma harmonikus szülő-gyerek kapcsolatban él az apjával. Mészáros Tamás Apa-alakítása különösen tetszik nekem: visszafogott, nem érzelmes, mégis árad belőle a gyereke iránti bizalom és szeretet. Anya nélkül felnőni rettenetes lehet, de ha ilyesmi történhet egy gyerekkel, akkor legalább jusson neki olyan Apa, mint amilyet Mészáros Tamás játszik.

Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát? (Kolibri Színház)

Színpadra alkalmazta és rendezte: Szívós Károly

Szereplők: Grisnik Petra m.v., Mészáros Tamás, Fehér Dániel, Megyes Melinda, Török Ági, Szívós Károly.

Dramatirg: Horváth Péter

Díszlet, szcenika: Farkas István

Jelmez-báb: Orosz Klaudia

Kolibri Fészek, 2019. január 12., kb. 50 néző

Stuber Andrea