Karácsonyi ők

Az elveszett szaloncukor (Bóbita Bábszínház)

A Pécsi Bóbita Bábszínház előadása nagyon elő-előkarácsonyi ajándékként került november utolsó napján a Jurányi Inkubátorházba, és meglehetős érdeklődés fogadta: kisgyerekes családok tömege zsúfolódott a folyosón, beengedésre várva.

Miután bejjebb kerültünk, elnézegethettük a színpadkép stilizált fenyőfáját, amely – kis túlzással – Vasarelly-alkotásnak is elmenne. Mielőtt azonban a fa bemutatta volna legjobb képességét, miszerint geometriai idomokra bontható – ikozidodekaéder meg ilyesmi -, színre léptek a pécsiek a csodafegyverükkel. Nem ritkán kezdik ugyanis úgy az előadásaikat, hogy kijön a közönség elé az összes szereplő, zenélve, énekelve. (A nyitódal a Vízkeresztig tartó 12 napos karácsonyt exponálja, ami alighanem meglepetés lehet a gyerekek, sőt esetleg a szülők számára is. Nincs benne az általános praxisban az évvégi ünnepeknek ez a beosztása. Nem lehetetlen, hogy az előadás fokozza majd az apró nézők karácsonyi elvárásait.)

Annyi energia, kedv és kedvesség van a nyolc színészben, hogy már a lendületes éneklésnél-zenélésnél nyert ügyünk van, noha később itt-ott hajlamos vagyunk kifigyelni, hogy mikor, miben állnak vesztésre. Maga a színdarab, Keresztesi József munkája eléggé szimpla, vagy legalábbis igen kis tétű mese. Arról szól, hogy a két gyermek főszereplő a vízkeresztkor esedékes karácsonyfa leszedés előtt nem ehet meg minden szaloncukrot. Kell hagyniuk legalább egyet az Apró Népnek, különben az Apró Nép csalódottságában elviszi az összes játékukat: indiánt, rendőrautót, Puskás Öcsi gombfocit. (Éppenséggel lehetne a történet előremutató: idővel rájövünk majd, hogy semmi szükség a szeretet ünnepéhez élő fenyők kivágására, hazacipelésére, díszekkel felaggatására és a nagyszobában tartására tűlevélhullásig.)

Az utolsó szem szaloncukor megtalálásáért folyik tehát egyfajta road movie a fenyőfán. Este kezdődik, az ágyban, ahol Balog Zita Mária és Czéh Dániel úgy feküsznek, hasukon a maguk kislány- és kisfiúbábjával, hogy azonnal látjuk, érezzük báb és színész meghitt viszonyát. (Itt jegyzem meg, egy kisfiút lehet Öcsinek nevezni, de hogy a gyerekekre vigyázó, idős szittert a kicsik Néninek szólítják, az bántó. Igazán korrekt küllemű egyébként a bábasszony: szemüveges, mellyes, nadrágot viselő teremtés.)

Kis hőseink a kalandos keresgélésük közben érdekes szereplőkkel találkoznak, és esetenként együtt énekelnek, táncolnak velük, Monori András zeneszerzői közreműködése jóvoltából. A Bodonyi Panni tervezte bábok közül az Apró Nép helyes, láblógázó lábú ujjbáb, a fenyőfán pedig szolgálatot teljesít egy mézeskalács huszár is, határőr poszton, neki minden kezét, lábát és törzsét külön darabokból fogják össze a színészek. Matta Lóránt Habcsók herceget adja ki teljes életnagyságában, selyemcukor színekben pompázó jelmezben. A leglátványosabb szereplő mindenképpen Keresztény Tamás Kellemetes Kelemenje, aki egy nagy, szőrös hasú, szőrös hátú, kusza lábú pók, a pislogni tudó nyolc szemével. Kellemetes Kelemen pótolhatatlan bajtársa lesz a gyerekeknek, épp csak meg kell kötni vele azt az üzletet, hogy ezentúl a házikisasszony nem fog majd porszívózni a nappalinak abban a sarkában, ahol Kelemen lakik.

Van szó bejgliháborúról és Fenyőtündérről – aki egy fejbáb szép nagy, külön kezekkel –, és némi ijedelem is érezhető a nézőtéren, még akkor, amikor a karácsonyfa mintegy szétrobban a sötétben. De természetesen minden jól végződik, az utolsó, méretes szaloncukor megkerül, a játékok a gazdájuknál maradnak, s a gyerekek a legnagyobb békében ébredhetnek fel reggel az ágyukban. Minden a helyén, várhatóan a szülők is mindjárt hazaérnek. (Vannak az ilyen fura mesék, mint a Diótörő is, ahol a szülők pont a karácsonyi ünnepek alatt lépnek le kicsit otthonról.)

Az előadás legkülönösebb, egyben igen szeretetreméltó pillanata volt, amikor a legnagyobb felfordulás kellős közepén átment a színpadon valaki, akinek fenyőágakból volt a feje. Nem derült ki, hogy ki ez és mit akar itt. Épp csak átsuhant, folytatás és következmény nélkül. Megmagyarázhatatlan, mint egy vers. Hacsak nem Nagy Zoárd nézett be lépkedőleg.

Írta: Keresztesi József

Tervező: Bodonyi Panni

Játsszák: Balog Zita Mária, Illés Ilona, Matta Lóránt, Czéh Dániel, Keresztény Tamás m.v., Kocsis Zsófia m.v., Várnagy Kinga m.v.

Zenei közreműködő: Komlóczi Zoltán m.v.

Szcenikus: Bódiné Kövecses Anna, Nagy Kovács Géza

Zeneszerző: Monori András

Rendezte: Halasi Dániel

Jurányi Ház, 2019. november 30., kb. 120 néző

Stuber Andrea