Elhúzták a nótáját

A brémai muzsikusok

Magyar Népmese Színház

A brémai muzsikusok szerencsésen középkategóriás mese. Bizonyos kor fölött ismerjük is kicsit, de nem emlékszünk rá pontosan. Gyermekek számára dolgozó alkotók mindig szívesen használták alapanyagnak. Jószerével ahány Brémai-előadás született, annyi társszerző csatlakozott már a Grimm testvérek mellé, Lackfi Jánostól Pályi Jánoson és Zalán Tiboron át Palásthy Beáig – aki a Micimackóval pászította össze –, Pinczés Istvánig, Gimesi Dóráig és tovább. Többször színre került Magyarországon Peter Ensikat zenés verziója is, de honi szerzők szintén komponáltak hozzá muzsikát.

A Magyar Népmese Színház ugyan a magyar népmesékben rejlő filozófiai, erkölcsi és etikai útmutatások terjesztése mellett kötelezte el magát a honlapja szerint, de ez nyilván nem lehet akadálya annak, hogy Grimm-mesét játsszanak el, pontosabban inkább: adjanak elő.

Interaktív játék az elnevezése a formának, amelyben a történetet feldolgozták. A társulat tagjait, Zanotta Veronikát, Balázsi Istvánt és Benedek Gyulát játékmesterként említi a színlap, mivel inkább csak narrálják, zenével kísérik és irányítják az elbeszélést oly módon, hogy a szereplőket a nézőtéren ülő gyerekek közül verbuválják, hívják ki a színpadra. A Tehetős Pál gazda szerepére kijelölt fiúcska egy mellényt kap jelmezül, az állatszerepekkel megbízott gyerekeket ugyancsak egy-egy ruhadarabbal látják el, valamint kapnak a kezükbe néhány egyszerűbb ritmushangszert, mint például güirót vagy csörgőt.

A brémai muzsikusok voltaképp nagyon is érzékeny és érzékenyítő mese, amennyiben arról szól, hogy a társadalomnak már nincs szüksége a megöregedett, elhasználódott tagjaira, pedig hát összefogva sok mindenre képesek még. A Magyar Népmese Színház verziójában eléggé leegyszerűsödik a sztori, és a zenei kíséret is meglehetősen szimpla: az Én elmentem a vásárba kezdetű dalt éneklik folyton folyvást, prozódiailag nem valami ügyesen átírt dalszöveggel: Én felcsaptam szegény vándorzenésznek... kezdettel.

Az első és leghíresebb szereplő, a szamár – akinek megjelenítője usánkaszerű fülessapkát kapott az ütőgardonos Zanotta Veronikától – bizonyos zsák búzát nem akar sehogyse szállítmányozni, így kerül utcára. Leendő zenésztársát, Bodri kutyát azért csapják el, mert úgy vigyáz az ebédre Virágéknál – ahol ég a világ, és sütik már a rántott békát –, hogy közben felfalja az egészet. A harmadik csatlakozó muzsikus, a Cirmos nevű cica szintén konfliktusba keveredik a háziúrral, mert játszik az egerekkel, ahelyett, hogy levadászná őket. Így hát megkapja a fel is út, le is út ukázt. Kvartetté a társaság a kakassal bővül, aki a kukorékolásával nem átallja korán reggel felébreszteni a gazdát.

Praktikusan az előadás úgy bonyolódik le, hogy a három festett hirdetőtáblaszerű díszletelem között állnak a játékmesterek és a gyerekszereplővé avanzsált nézők, s az egyiküknek olykor be kell bújnia a díszletbe, hogy a zenészkollégák megtalálják. A néhány mondatnyi szöveget, amit a gyerekeknek a végletekig leegyszerűsített helyzetekben abszolválniuk kell, általában előmondják a színészek, ők csak megismétlik. Nincs tere a játékban valódi aktivitásnak, önálló megoldásnak, kreativitásnak. Olyannyira nem, hogy ha valamelyik vendégjátékos nem azt válaszolja a feltett kérdésre, amit a játékmester elvár, akkor arról egyszerűbb tudomást sem venni. Esetünkben a csinos kis taréjjal felszerelt kakaska-fiút biztatják a színészek arra, hogy haladéktalanul szökjön meg a háztól, különben az éhes mérges gazda le fogja vágni. A gyermek kicsit vonogatja a vállát, nem akar nekilódulni. Megvárod, amíg pörkölt lesz belőled? – kérdezi tőle a felnőtt szereplő. Meg – mondja elszántan. Persze mindegy, mit mond, menni fog zenélni a többiekkel Brémába.

A háromfős társulat mérsékelt befektetéssel gyorsan és könnyedén eljut a történet boldog végéhez. Bizonyára mindig számíthatnak arra, hogy lesznek vállalkozó kedvű gyerekek, vagy ha nem, akkor vállalkozó kedvű szülők, akik felviszik a színpadra csemetéjüket kicsit szerepelni. És mindig maradnak a nézőtéren elegen büszke szülők is, akik örvendezve elnézegetik kisfiukat-kislányukat a színpadon.

A brémai muzsikusok (Magyar Népmese Színház)

Játékmesterek: Balázsi István, Benedek Gyula, Zanotta Veronika

Zene: Földi Lehel

Verőce, Strandszínpad, 2019. augusztus 11., kb. 60 néző

Stuber Andrea