Nászbújócska

A mindentlátó királylány (Soltis Lajos Színház)

Nem könnyű mire vélni, ha a kisgyerekeknek szóló előadás közönsége egy emberként kezd el visítani, amikor a teremben lekapcsolják a villanyt. Mit jelenthet ez? A színház ismeretlen terep a kis nézők számára, és elsődleges reakcióként rögtön félnek a sötéttől? Vagy ellenkezőleg: a színház ünnep, élmény, és az izgatott várakozás torkollik nagy, közös sivítozásba?

Az Eötvös10-ben ülve, a Soltis Lajos Színház vendégjátékát nézve mindenesetre szól egy érv az első verzió mellett: hogy ugyanis amikor a főhős tanakodik magában, miként teljesítse a rá kirótt feladatot, akkor a zsöllyében ülő gyerekek közül némelyik úgy kezd el jelentkezni, nyújtogatva kezét a főszereplő felé, mintha az iskolában várná, hogy a tanító felszólítsa. Zavarba ejtő a funkciók kavarodása. Mindazonáltal az előadás a legkevésbé sem jön zavarba: könnyedén kerül közel a közönséghez, amiben az átütő játékkedv mellett talán része van a hangvétel helyenkénti műkedvelői tónusának is.

A csodálatos celldömölki társulat Gimesi Dóra meséjét választotta gyerekelőadása tárgyául, ami eleve vagány dolog. Gimesi Dóra meséi mindig felismerhetően maiak, és általában atipikusak az archetípusok benne. A mindentlátó királylány például sokkal inkább mutatkozik kíváncsi, fölényes, nyugtalan, dacos, nyűgös, lázadó bakfisnak, mint hercegkisasszonynak. Családja teljes mértékben az ő megítélése szerint ábrázoltatik: egyformán hülye felmenők – akiknek a neve is egyforma: Henrik –, teszetosza apa és hisztérikus mama (Begónia királyné néven. A begónia különösen érzékeny a takácsatkákra – ezt most megtanulmányoztam.)

Rézi királylány már csak a kérőiről van rosszabb véleménnyel: egyik butább, mint a másik, a lehető legostobább búvóhelyeket választják. A kérőknek ugyanis oly módon kell pályázniuk a lány kezére, hogy elbújnak. Ha a királylány meglátja őket 12 toronyablaka valamelyikéből, akkor nemcsak a frigy elképzelésétől búcsúzhatnak, hanem mindjárt az életüktől is. Amikor a történetbe bekapcsolódunk, akkor 99 becsvágyó fiatalember már ott is hagyta a fogát, fejestül.

Nagy Zsuzsi rendezésének jellemzően bohókás indító gesztusa, hogy a franciakártya-lapokat mintázó paravánok közül rögtön előrerepül egy törzs nélkül maradt fej – de ez nem megrázó vagy horrorisztikus élmény, hiszen valójában csak egy sárga párna huppan a földre. Késleltetve esik le, hogy micsoda is ez, akkor meg már nincs mit szörnyülködnünk rajta. A paravánok előtt egy szőke legény, Aladár kondás (Piller Ádám) panaszolja fel, hogy lépten-nyomon levágott fejekbe botlik. Ám hamar eljut oda, hogy nagy szemeket meregetve, félve bár, de maga is bejelentkezik Rézi kezéért. Jókor jön, mert a királyi párnak elege van már a gyermek szeszélyeiből, és oda is adnák rögtön feleségnek bárkihez. Aranyhal és sas alakban segítséget is nyújtanak az ambiciózus disznópásztornak, hogy elbújhasson előbb a tenger fenekén, majd egy sas fészkében. Rézi ugyanis – gyanús módon – újabb és újabb elbújási lehetőségeket kínál fel a meg-meglátott, jubileumi kérőnek.

Sokat lendít a celldömölkiek előadásán, hogy Gregorich Bálint olyan zenét szerzett a produkcióhoz, amely ismerős lehet a nézőknek – azonnal beindul a gyerekek ritmikus fejmozgása a rapszámok alatt. Praktikusan ez úgy fest, hogy Erényi Dorottya szőke, csíkosharisnyás, nyakigláb királylánya énekelve nyitogatja ki a paraván kerek ablakait, amikor a birodalmat pásztázza az örökös bújócska során. A végére a nézők már az Első emelet kezdetű szám szövegét is együtt fújják vele. Dögösen énekel dzsesszszerű betétet Fogl Noémi Begóniája (oh, baby) – a hangjától kitörnek a kerek ablakok. Minden bizonnyal dalra fakad sasként Tóth Ákos Henrik királya is, de az valahogy elszállt, nem maradt meg bennem.

A mindentlátó királylány legbájosabb írói rafinériája: Aladár kondásnak harmadszorra végül sikerül úgy elbújnia, hogy Rézi királylány nem látja meg. Nem látjuk mi sem, hová bújt. Élünk is a gyanúperrel, hogy az érzelmileg talán kissé megpörkölődött ifjú hölgy azért nem látta Aladárt, mert nem akarta látni. Pont abból a megfontolásból, hogy aztán egy életen át láthassa maga mellett. A szerelem sötét verem, de van ami teljesen világos. 

Stuber Andrea