Ifjabb Bagaméri

Keménykalap és krumpliorr (Dumaszínház, Csukás Színház, TRIP)

Csukás István gyerekirodalmi hősei között akadnak olyanok, akik színpadra kívánkoztak és ott meg is találták a helyüket. Például az Ágacska számos bemutatót megélt már, és Süsü sárkány kedvesen bumfordi alakja is nemegyszer megelevenedett a színen. A Keménykalap és krumpliorrból készült hivatásos előadást azonban egyet sem jegyeznek a színházi krónikák. Ennek magyarázatát keresve két okra is gyanakodhatunk.

Az egyik talán az, hogy a műnek egy gyerekcsapat a főhőse. Kis Rece és társai azonban annyira nem jó szerepek, hogy felnőtt, ivarérett, szakavatott színészekre lehetne vagy lenne érdemes bízni a megformálásukat. Ahhoz viszont túl hosszan és túl sok helyzetben kell színen lenniük hőseinknek, hogy amatőr gyerekszereplők értékelhető szakmai színvonalon abszolválják a feladatot. Ez utóbbi egyébként az első erős, a kritikust szinte meghátrálásra késztető tapasztalati tényező a TRIP Hajón bemutatott Keménykalap és krumpliorr nézésekor. (Ha gyermekszínjátszók a szereplők, akkor néhányuk vélhetően nem jutott még el a beszédstúdiumig. Másikuk pedig nagyobb érdeklődést mutat a nézőtéren ülők, mint a partnerek iránt. Különben kedvesek. Érdekességként azt találtam az interneten, hogy a Kis Recét játszó Coelho Matao Dánielt a vízliabda-szövetség, az Annát adó Drahos Ninát pedig a kézilabda-szövetség tartja számon ifjúsági sportolóként.) 

A másik körülmény az lehet, hogy az 1974-es négyrészes tévéfilm  elérhetetlen etalon, főleg a felnőttszereplők vonatkozásában. Szilágyi Istvánra élethossziglan ráragadt a plakátragasztó figurája, alig akadnak olyanok, akik őt nem Lópici Gáspárként, hanem mondjuk a Bors tévésorozat Sipos uraként emlegetik. Kedves gesztusa a TRIP hajón látható előadásnak, hogy a Lópicit játszó Pille Tamás az álrádiós gyerekeknek adott interjúban megidézi a szerepelőd tónusát, intonációját, amikor lelkesen világgá kiáltja, hogy ő az utca hírmondója.

Mindenekelőtt persze Alfonzó jut eszünkbe a Keménykalap és krumpliorr-ról. Nemcsak azért, mert a zseniális komikus elragadóan adta az elátkozott fagylaltost, Bagaméri Elemért, hanem mert a lehető legautentikusabban mentette meg a gyerekek szervezte cirkuszi előadást, amikor artistaszámok sorozatát improvizálta. Az is kedves gesztus egyébként, hogy a Bagamérit játszó Kerekes József tesz egy tiszteletteljes distinkciót: esetünkben nem Elemér, hanem Jácint a fagylaltos szakember keresztneve.

Az előadást rendező Magács László nagy hangsúlyt fektet a cirkuszi vonulatra, amennyiben a meglepően hosszú első rész után négy fiatal artistával valósítja meg a Hörömpő Cirkusz rendkívüli, gyógyító célú jótékonysági előadását. (Erről eszünkbe juthat: tulajdonképpen meglepő, hogy Fekete Péter színházrendezőnek és cirkuszigazgatónak még nem jutott eszébe bemutatni a Keménykalap és krumpliorrt.)

A regény és a film felhasználásával Őri Eszter szerezte a színpadi változatot, értelemszerűen frissítve itt-ott a történeten. A gyerekek ma már természetesen nem Vadliba úttörőőrsként bandáznak, hanem Tigrisszem csapatként. A szöveg mellőzi azt az ülésezési nyelvezetet (pl.: „beadom a lemondásomat”, vagy: „nem tűr halasztást”), amelyet eredetileg Molnár Ferenc hozott be a gyerekirodalomba, a halhatatlan gittegylet működésének leírásával.

Az előadás díszletét tervező Müller Kata az első részben kereszt alakzatban elhelyezett, megemelt pástra állította a szereplőket, a közönség pedig négyfelől ül. Ez egyrészt biztosítja a megfelelő láthatást, másrészt viszont minden nézőnek kijut a reflektorok fényéből és melegéből, amiért az ember májusi nyári délutánokon csöppet sem hálás. A második részre aztán az összes széket a színpad felé fordítják a berendezők, hiszen ott lép fel a Hörömpő Cirkusz, amelynek számai közül a kígyólány a leghatásosabb.

A jelmezeket is tervező Müller Katának talán felróhatjuk, hogy a gyerekek öltözéke szedett-vedettnek hat – azok a nívótlan bermudák! -, majdhogynem slendrián szetteket mutatnak be. Ezzel szemben a felnőttek ruhái helyenként kifejezetten szellemesek, ötletesek. Az állatkerti dolgozót játszó Kalmár Gergely például tevemintás zoknit hord, az állatkert-igazgató pedig szőrméből készült csokornyakkendőt visel, ami minden bizonnyal egyedi darab.

Még valami kedves után kutakodva az élményben, találtam egy emlékezetes címlapot. Az egyik szereplő, csokornyakkendős-szalmakalapos fiúcska egy Népszabadságot tart a kezében. (Ebből olvassa ki a csapat az apróhirdetéseket.) A címlap alapján 1961. április 13-i a lapszám, Gagarin űrrepülését hirdeti az első oldal: „Megkezdődött az ember űrutazásának korszaka”. Semmi köze nincs ennek hőseink kalandjához, tartsuk őket akár hetvenes évekbeli gyerekeknek, akár mostaniaknak, de mindegy. Mégiscsak kinyílt előttünk az univerzum.

Csukás István: Keménykalap és krumpliorr (A Dumaszínház Gyerekhajó, a Balatonszárszói Csukás Színház és a TRIP koprodukciója)

Csukás István regénye alapján írta: Őri Eszter

Szereplők: Kerekes József, Pille Tamás, Bahrami Bence, Coelho Matao Dániel, Vető Sámuel, Drahos Nina, Ambrus Attila, Illés Maja, Csifó Dorina, Kalmár Gergely, Fábián Nikolett

Artisták: Molnár Gréta, Hellenpárt Levente, Buti Gordon, Cserép Tímea

Koreográfus: Hargitai Mariann

Jelmez, díszlet: Müller Kata

Artista-koordinátor: Végh Erika

Rendező: Magács László

TRIP hajó, 201. május 12., kb. 110 néző

Fotók: Huisz István

Stuber Andrea