Mindenki

Kecskeméti bábtalálkozó

A kecskeméti bábtalálkozó az egyik legjobb dolog, amit a színházi szakma az elmúlt évtizedekben kitalált. 1992 tavaszán kezdődött, s idén már a 14. alkalommal jöttek össze Kecskeméten a magyarországi bábszínházak. A bábfesztivál egyre bővül: az első rendezvényen 9 bábszínház vett részt, a legutóbbin – 2016 októberében – 19, most pedig 22 társulat hozta el azt a produkcióját, amelyet megmutatni kívánt a többieknek.

A Ciróka Bábszínház által szervezett találkozó – amelyre idén a Nemzeti Kulturális Alap fennállásának 25. évfordulóját ünneplő eseménysorozat részeként került sor – nem verseny, hanem szakmai összejövetel. Mustra, figyelem, kíváncsiság, ismerkedés, kapcsolattartás, véleménycsere, konzultáció, örülés egymásnak. Jelen vannak a határon túli magyar bábszínházak képviselői, megmutatkoznak a bábképzésben résztvevő színiegyetemisták, érkeznek külföldi szakemberek, néznek a színikritikusok, s esténként mindannyian ott ülnek a szakmai beszélgetésen; megtárgyalják a látottakat.

A több évtizedes múltú találkozónak minden bizonnyal fontos szerepe van a hazai bábszínházművészet alakulásában: a bábosok itt veszik szemügyre egymás teljesítményét, teszik mérlegre képességeiket, fejlődésük irányait, itt születnek meghívások, itt csírázik ki közös alkotómunkák szándéka – ha így képzelem (márpedig így), akkor bizonyára nem járok messze az igazságtól.

Miután a Cseh Tamás originál tomahawkjával érkező Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár megnyitotta a találkozót, a házigazdák mutattak be zenés egyveleget a Ciróka Bábszínház repertoárdarabjainak betétdalaiból. Ez a blokk felhívta a figyelmet arra, hogy a bábszínészek – amiképpen a nem-bábosok is – egyre univerzálisabbak: énekelnek, táncolnak, zenélnek is művészi színvonalon. Nyitóelőadásként a pécsi Bóbita Bábszínház Lúdas Matyija egyrészt megadta az alaphangot, másrészt rögtön magasra tette a lécet. A Szálinger Balázs írta történet Markó Róbert rendezésében minden elemével – Rab Viki zenéjével, Fitos Dezső koreográfiájával, a Boráros Szilárd tervezte látnivalókkal és a színészi alakításokkal – energikus, lendületes, szórakoztató előadás, amely új gondolatokat ébreszt Fazekas Mihály művéről. Kell-e háromszor elverni Döbrögit? (Ez még úgy is megfontolandó kérdés, hogy a bábműfaj az egyetlen, amelyben ez a rengeteg botütés elviselhető valahogy egyáltalán.) Játszhat-e szerepet a történetben olyasmi, mint az irgalom? A belátás? A megbocsátás? A tapasztalás? A (belső) építkezés? A külföldi tanulmányok? A hatalomra készülés? A hatalomváltás technikája? És folytathatnánk. Mindezek mellett a pécsi Bóbita Lúdas Matyija mint összjáték lenyűgöző, részint a színészcsapat teljesítményeként, részint pedig a színész és a báb kooperációjaként. Mert a kontyos-szakállas, csíkos pólós Kalocsányi Gábor és az ő tollas kalapos Lúdas Matyi bábja olyan imponálóan mozognak, táncolnak, játszanak együtt, mint egy tökéletes Pixi-Mixi páros.

A Budapest Bábszínház a válás témáját poétikusan feldolgozó A Csomótündér egyszemélyes változatát hozta. Ellinger Edina adja a tündérminisztérium eddig hibátlanul dolgozó, számos aranyszínű díjjal és kitüntetéssel elhalmozott csomószakfelelősét, aki most egy tévedéséről referál. Szőke, tupírozott asszony, kicsit belefáradt már a hivatali munkába, de amúgy mint bábos, pompásan kifejez mindent, amit különböző méretű és mintájú, azonos márkájú tornacipőkkel kifejezni lehet, amikor ezeket a tárgyakat férjnek, feleségnek és gyereknek tekintjük, minden nehézség nélkül. Gimesi Dóra meséjéhez Tengely Gábor rendező feldolgozó foglalkoztatást is csatlakoztatott, amelynek során a nézők véleményt nyilvánítanak a látott családi problémákról. Mint Végvári Viktória drámapedagógustól megtudhattuk, az előadás gyereknézői közül sokan szoktak arra voksolni, hogy a csomótündérnek nem kellett volna szétvágnia az apa- és anyacipő összekötözött fűzőjét. A kecskeméti felnőttnézők azonban mind a válás mellé álltak.

Az első napi programban a Kabóca Bábszínház kicsiknek szóló Miú és Vau-előadása is szerepelt; Benkő Zsuzsanna macskája és György Zoltán Dávid kutyája történetéből tanulhattunk a barátságról. A debreceni Vojtina Bábszínház A só című meséje, Kuthy Ági rendezése mintha a Lear királyt szőtte volna egybe a show világával, miközben a humor sem volt idegen a produkciótól, gondolhatjuk akár abból is, hogy milyen vicces dalszövegrím lett a címszereplőből nátrium-klorid néven. Este 11-kor még megnézni a Tintaló Társulás szabadtérre szánt Horgászni tilos!-előadását, ezt a kissé túlnövesztett, elnyúlt szkeccssorozatot, ez mindenesetre hozzájárult ahhoz, hogy a találkozó első napja a bábtechnikákat tekintve is színesnek és változatosnak bizonyult.

Ugyanez folytatódott a második napon, amikor a békéscsabai Napsugár Bábszínház A helység kalapácsát adta elő emberméretű, a színészek elé fogott bábok segítségével, ennek a módszernek minden elképzelhető és elképzelhetetlen nehézségével együtt. Tengely Gábor – ahogy Markó Róbert is – két rendezéssel került a programba. A Csomótündér után a második Tengely-munka a miskolci Csodalom Bábszínház Manógyár-előadása volt, amelynek tárgya a félelem, alanya a kis Zsuzsika, akit a szomszéd néni folyton mumussal, zöld lificcel és hasonló rémisztő manókkal ijesztget. Akiktől egyébként csak addig retteg az ember gyereke (és maga az ember), amíg meg nem ismeri őket, mert akkor kiderül, hogy ők is csak olyanok, mint mi, még ha némelyiküknek öt szeme vagy három ujja van is.

A Pilári család MárkusZínháza régi jó szokása szerint elvarázsolta a közönséget avval az elbűvölően pepecselő, derűs, lírai játékkal, amely ezúttal Toldi Miklós pályája kapcsán beszélt humorral az élet nagy dolgairól, a mennyei marionettszínház színpadán. Off-programként lehetett megtekinteni Kovács Domokos H.A.N. című egyszemélyes, bábos-táncos-mozgásszínházas előadását, amelyért a fiatal színész a találkozó végén megkapta a Magyar Bábművészek Szövetségének díját. A második nap végén mutatták be a házigazdák A lepkeoroszlán című előadásukat, amely egy népszerű angol regény feldolgozása. Afrikában gyerekeskedő brit fiú köt életre szóló barátságot egy fehéroroszlán-kölyökkel. Vidovszky György rendezése, Mátravölgyi Ákos díszlete, Bárnai Péter m.v., Dénes Emőke, Ivanics Tamás és Krucsó Júlia Rita érzékeny játéka azt igazolja, hogy a jó gyerekszínház voltaképp pont olyan, mint a jó felnőttszínház: hat. Megszólítja, megérinti a nézőt.

Stuber Andrea