Homonnai Katalin

Sopront a hűség városának nevezzük, Homonnai Katalinról pedig elmondhatjuk, hogy a hűség színésznője. Amióta csak felbukkant a színpadon finom, törékeny, kislányos alakja, azóta tartozik a Stúdió K Színházhoz, lassan negyedszázada. Bár alkatilag természetesen naivának adódott – Arthur Schnitzler Körtáncában például melyik szerep lett volna az övé, ha nem a Cukorbaba? –, mégis mindig kilátszott mögüle a keményebb, karakteresebb egyéniség. Nem véletlenül remekelt hosszú éveken keresztül a Csipkerózsika boszorkájaként. Evvel persze nem azt akarjuk mondani, hogy kinézhető lenne belőle egy vagy több gonosz banya, de a személyisége mindig is bonyolultabbnak, gondolkodóbbnak és elgondolkodtatóbbnak hatott az egyszerű, fekete-fehér ábráknál, kislányoknál, királykisasszonyoknál.

Homonnai Katalin Fodor Tamás műhelyében lett több mint naiva, azután megérett, megbölcsült. Játszotta egyebek közt Shaw Barbara őrnagyát, a Ványa bácsi Dadáját Koltai M. Gábornál, Emíliát a Zsótér Sándor rendezte W.S. Othellóban, Kristine Lindét a Jeles András-féle igazi Babaházban, s emlékezetes Manókirály a kőbányai pincerendszert belakó Peer Gyntben.

A Stúdió K-ban tulajdonképpen nincs kis szerep. Ahogy a többiek, úgy Homonnai Katalin is százszázalékosan van jelen minden előadásban. Természetesen akkor is, ha mondjuk egész idő alatt a közönségnek háttal kell ülnie, tésztalevest főzendő Tamási Zoltán Utzbachban turnézó Bruscon állami színészének.

Homonnai Katalin legújabb bemutatója az Ítél a nép. Bejön az előadás elején elegánsan, és alázatos köszöntőbeszédet mond. Csak miután befejezte, tudjuk meg, hogy Kiss Ferenc színész Horthy-kép avató beszéde ez 1944-ből. De a színésznő úgy mondja el, olyan friss életszerűséggel, hogy mi, a hajbókoláshoz némán asszisztáló nézők szinte elszégyelljük magunkat.

Stuber Andrea