Elrabolva

Csingiling és a kalózok (Turay Ida Színház)

Ez a Hook kapitány zenéje – közli az előadás első pillanataiban a szemüveges kislány, akit a színházjegye mellém sorsolt. Én persze nem ismertem volna fel a nyitányt, de most úgy érzem, biztonságban vagyok. Elég a szomszédomra hagyatkozni, s már tudom, hogy talán Hook kapitány és Pán Péter is itt sertepertél valahol a cselekmény körül, bár a nevük nem hangzik el. Vannak viszont más hősök, ősrégi mesékből és Walt Disney stúdióból, Csipkerózsikától a címszereplő, ám dramaturgiailag inkább csak mellékszereplő Csingiling nevű barkácstündérig.

A Turay Ida Színházban Csingiling már otthonosan mozog, hiszen harmadszor jut közönség elé. A Csingiling és a Csingiling az erdőben után ezúttal Karib tengeri kalózok közé kerül a hősnő. E legújabb gyermekelőadás Béres Melinda által írt története szellemesnek mondható. Unortodox módon kezdődik, a szépen repdeső báliruhát viselő Csipkerózsikával, akit száz év alvás után végre felébresztett a raccsoló Herceg, s most nászút helyett vagy gyanánt az ifjú ara egy kalózhajó fedélzetét sikálja súrolókefével. Elrabolták ugyanis a fiatal párt a kalózok, akik új meséket követelnek.

Érthető a haramiák indítéka: elvégre a kalózok is szeretnének már pozitív szerepeket játszani a mesékben. Erre egyébként reális esélyük van a színházban, hiszen Cservenák Vilmos kapitánya pont olyan, mint egy minden hájjal megkent operettkalóz, és markáns orgánuma, rajzfilmfigurai hangvétele, valamint a lakkcsizmája alapján Csizmás Kandúrnak is elmenne bármely másik, megfelelő mesében. Mellette Szántó Szandra sudár, életteli, vagány kalóznéja a csipője körül viselt pompás ékszerével ugyancsak szemrevaló jelenség, s a kalózpáros évődő-gondoskodó tónusa alapján elégedetten konstatálhatjuk, hogy egy szeretetteljes, harmonikus kalózházasságot látunk a színen.

Probléma, ha van a famíliában, legfeljebb abból adódik, hogy a gyereket, vagyis Valázsik Pétert mint kalózfit nem vonzza a családi biznisz. Nincsen konkrét életpályamodellje, csak azt tudja a jóvágású, kicsit szomorúképű fiatalember, hogy nem akar marcona kalóz lenni. El is határozza, hogy felajánlja segítségét a hajójukon fogva tartott mesehősöknek: Csipkerózsikáéknak, a piroskás Nagymamának és a farkasnak, valamint Szilvási Judit kecses, zöldszárnyú Csingilingjének – legelsősorban persze az utóbbinak. (Egy futó, már-már az abszurd humort súroló kis betét erejéig Piroska is felbukkan a hajón, de annyira idegesítően és fertőzően rugózik, hogy a kalózoknak muszáj hamar megszabadulniuk tőle, vízbe dobás által. Az életellenes bűncselekménynek nem leszünk szemtanúi.)

Van azért egy megrázó szerzői megoldás a történetben. Hogy ugyanis a kalóz-trónörökös fogolyszöktető tervében nincsen semmi trükk, semmi rafinéria. Merőben a testi erőszakra alapoz a fiatalember: arra hívja fel a kiszabadított rabokat, hogy az éjszaka közepén kötözzék meg a legszebb álmukat alvó kalózokat, s hajítsák őket a hajófenékbe. Nincs az a szülő, akinek a szíve össze ne szorulna ekkor, látván, hogy ifjú hősünk simán elárulja és odadobja apját, anyját és kalózhajójuk teljes személyzetét. Ez a szívszorulás a közönségnek bizonyára csak töredék részét érinti, végtére is sokkal több gyermek ül a zsöllyében, mint felnőtt.

Béres Melinda nem klasszikus típusú meséje Nyírő Bea rendezésében hagyományosan derekas módon elevenedik meg, akárha egy dalitársulat adná elő mérsékelt szakmai ambícióval, de eleven kedéllyel. Emeli a produkció fényét a klisékből dolgozó, ám a legkevésbé sem szegényes látvány. Díszlet és jelmeztervezőt nem említ a színlap, de javára írjuk az ismeretlen alkotónak, hogy a színpadra épített kalózhajó viszonylag illúziókeltő módon tartalmaz minden elvárható elemet: árbócot, vitorlát, kapitányi hidat, kormánykereket, hordókat, köteleket. (Kötelekből hátul lóg akasztásra való is, kettő, csöppet nyugtalanítóak, de nem lesz funkciójuk.) A kalózok öltözékét mintha a néhai francia királyi udvar divatja ihlette volna.

A kalóz identitásválság megoldásaként végül is kincsek kerülnek elő, amelyeket a megjavult rablók nemes célokra fordítanak: rászorulók támogatására, beteg gyermekek segítésére, állatmenhely létrehozására. Gyorsan, mintegy in medias res jön a finálé - az elhangzó betétdalok fémes hangzása erősíti a zene konzerv jellegét -, majd mindannyian békével távozhatunk. A megénekelt konklúzió szerint mesehősök csak a jókból válnak. Reméljük, a gyerekek szeretnének mesehősök lenni, úgyhogy jók lesznek.

Stuber Andrea