Vasárnap kétszer annyira

Drámai a felütése Majoros Ági Százszorszép Bóbiska című előadásának. Fél tucat szereplő elhagyja az országot, mivel nincs munkája. Harangemberkék ők, a távozók, akik azért tétlenkednek huzamos ideje, mert hazájukban kétszáz éve nem született királykisasszony, akit harangszóval köszönthettek volna. Márpedig a Királynők kertje olyan vagány hely, ahol a lányokat preferálják: trónra csak nő ülhet. (Értelemszerűen akadnak azért apakirályok, s a történetben szereplő felséges férfit – Százszorszép Bóbiska atyját – vén trottyos hangúként ábrázolja Majoros Ági.)

Sok év várakozás és számos fiúgyermek születése után végre kislányt hoz világra a királynő. Felvirrad hát a harangzúgás napja, a lárma felébreszti az idegenbe szakadt harangemberek leglustábbikát – ez a momentum dramaturgiailag kissé zavarosnak hat –, s ő bosszúból elátkozza a bébit. Százszorszép Bóbiska napról napra csúnyább legyen – kívánja a haragos kis ember -, vasárnap kivételével, mert akkor legyen kétszer olyan szép, mint amilyen múlt vasárnap volt. Ez már önmagában véve is eléggé súlyos realitás lesz Bóbiska számára (például az édesapja innentől kezdve csak vasárnap találkozik vele), de az igazi konfliktus később támad. Ugyanis a felcseperedett hercegnő a Képes Királyi Házassági Katalógusból pont egy olyan királyfit választ magának, akit ellenátok sújt; ő történetesen vasárnaponként csúf. Ez teljességgel megoldhatatlanná teszi az esküvő napjának kitűzését.

De mert minden átok alól van kibúvó, a szerelmesek is révbe érnek végül. Átkaik közös feloldására megtalálják az egyetlen lehetőséget, amit a spoilerezés elkerülése végett nem árulok el. Mindenesetre valószínű, hogy a szülők hazafelé kénytelenek lesznek természettudományos alapossággal elmagyarázni a kisgyerekeknek, hogy micsoda is volt az. (Én magam erre nemigen lennék képes.)

A szellemes mese eredetijét a nálunk kevéssé ismert brit írónő, Edith Nesbit alkotta. (Londonban született 1858-ban, francia zárdában nevelkedett, 12 gyerekregény fűződik a nevéhez, az Öt gyerek és az Izé a legismertebb közülük.) Az adaptáció Szász Ilona dramaturg munkája. Majoros Ági egyszemélyes bábszínházának alkotócsapatába tartozik még Mátravölgyi Ákos tervező és Bartal Kiss Rita rendező. A díszletként szolgáló, összecsomagolható állvány-paraván gazdagon asszociatív, egyszerre emlékeztet harangtoronyra, oltárra és tükrös fésülködőasztalra. Forgatható tükre hol lyukat képez, teret adva a színésznő fejének, hol pedig az időmúlást érzékelteti a hátoldali óramutatóval, festett holddal, nappal. Kétfelől hat harang, mögöttük a harangemberkék helye, ahonnan előfordulnak, kimozdulnak, amikor útnak kelnek. Nem nagyok a harangok, tehát nem nagyok a harangemberbábok sem, amit őszintén sajnálhatunk, mert így nehéz jól megnézni őket, pedig mind különböző karakterek. Általában véve is, az előadás stúdió jellegű, intim, bensőséges, így az a legalkalmasabb, ha mindössze 1-2 méterről figyeljük.

A további szereplők nagyobb alakúak és gyönyörűségesek. Fényes arcával a Bóbiska-báb régi, halott porcelánbabákra hasonlít, viszont a lehető legélettelibben harangozik magas szárú cipős lábával. A szülői pár kész kerámia műremeknek hat: Bóbiska anyja és apja keljfeljancsi-szerű duplababa. A bábszínész hol a női, hol a férfi fejet veszi ki nyakastul, amikor apu és anyu dialogizálnak egymással. A kérő, Porcsin herceg szülei szintén „összenőttek”, ők autó jellegű kerekes szerkezeten járnak együtt.

A bábszínházát 2006 óta vivő Majoros Ági olykor maga is teljes életnagyságában előkerül a harangparaván mögül: futárként szaladgál üzenetekkel, bábaként érkezik az újszülöttekkel, hivatalosan kihirdeti a királyi gyermekáldást. Máskor ad egy keveset az interaktivitásnak, és udvari fényképészként készít egy-egy rajzos felvételt a kis nézők némelyikéről. De akár elöl van, akár hátul a színésznő, mindenképpen olyannak látjuk-halljuk, mintha már a szülei is a gyermekközönségnek szánták volna őt a mosolygósra álló szemével, pisze orrával, kedves hangjával.

Stuber Andrea

Majoros Ági Bábszínháza: Százszorszép Bóbiska

Rendező: Bartal Kiss Rita
Tervező: Mátravölgyi Ákos
Dramaturg: Szász Ilona
Zene: Nagy Szabolcs
Jelmez: Fekete Dóra
Játssza: Majoros Ági

november 2. Eötvös10, 25 néző