A színpad ördögei

Ha az Isten és az Ördög párosát tekintjük, kettejük közül minden bizonnyal az utóbbi a békétlenebb, egyben ő rendelkezik erőteljesebben drámai vonásokkal. Nem csoda hát, ha alakja a teremtőénél gyakrabban fordul elő a drámairodalomban, hívják bár Lucifernek, Mefisztónak, Mendozának vagy dr. Kovácsnak…

Az Ördög igen régóta járja a színpadokat, hiszen értelemszerűen részese a legrégebbi misztérium- és passiójátékoknak. Az első különösen jelentős és karakterisztikus ábrázolása azonban Johann Wolfgang Goethéhez fűződik, aki – mint ismeretes – Henrik Fausthoz küldte el a Pokol Mephistopheles nevű üzletkötőjét, hogy szerződjön a tudóssal. A látogató felajánlja, hogy Faust minden kívánságát teljesíti, szolgálni fogja mindhalálig. Cserébe Faust lelkét kéri a túlvilágon. Mit is mondhatnánk: nem Faust nyer a bolton.

Maga a történet több évszázaddal korábbi, már az angol Christopher Marlowe is feldolgozta drámaként, Doktor Faustus tragikus históriája címmel, 1588 környékén. Bizton állíthatjuk, hogy Goethét erősen foglalkoztatta az eset, hiszen voltaképp egész életében dolgozott ezen a nagyszabású művön. Az ős Faustot még 1775-ben írta – anélkül, hogy színpadra szánta volna –, a Faust második részét pedig halála évében, 1832-ben fejezte be. Ekkor már élt a mi Madách Imrénk is, akinek Az ember tragédiáját, s benne Lucifer alakját köszönhetjük. A tagadás szelleméét, aki pikírten nézi, ahogy angyalkollégái a teremtő Urat dicsőítik, s a Paradicsom két fájának birtokában tudásra, gondolkodásra, kételkedésre buzdítja az első emberpárt.

Madách drámai költeménye 1860-ban nyerte el végső formáját, s az 1883-as, Paulay Ede rendezte nemzeti színházi ősbemutató óta lehetünk szem- és fültanúi az Úr és Lucifer drámai vetélkedésének, amely vetélkedés egyébként az újabb kori színházi konvenciók szerint olykor Ádám és Lucifer filozófiai párharcává válik. Az mindenesetre kétségtelen, hogy a színészek szempontjából Lucifer szerepe a legizgalmasabb és leghálásabb feladat.

A XX. század legelején George Bernard Shaw-nál a korabeli Angliában „a milliomosok naplopó osztályának” egyik tagja találkozik egy Mendoza nevű részvénytársasági elnök alakjában az Ördöggel. A mű az Ember és a felsőbbrendű ember, benne Tanner John Don Juan alakjában és álmában eszmél rá a jellegzetesen shaw-i pokolra, ahol hölgyek, urak plusz ördög vitatkoznak szerelmi, művészeti és társadalmi kérdésekről.

1903-ban, amikor Shaw tolla alól kikerült az Ember és a felsőbbrendű ember, Magyarországon már megjelent a színen Molnár Ferenc, aki néhány esztendővel később címszereplővé tette cikkünk alanyát. (Két évtizeddel később pedig színdarabot szentelt a Pokolnak, ahol Magister főördög félmillió évig dolgozott egy gépen, amely 24 óra alatt képes a belehelyezett jó embert elrontani. Ez a Vörös malom.) Az Ördögben az Ördög társasági úr dr. Kovács néven, s a kor Pestjén egy csóró festő és egy milliomosné asszony összehozásán fáradozik trükkösen, rafináltan és módfelett szórakoztatóan.

A fent említett ördögök zöme megtekinthető ma is. A Faustot a Budapest Bábszínház, Az ember tragédiáját szintén a Bábszínház és a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház játssza, Shaw művét Tanner John házassága címen a Karinthy Színház tartja műsoron.

Stuber Andrea