Magyar válogatott a POSZT-on

Amióta országos színházi találkozót rendeznek Magyarországon, azóta újra meg újra előkerülnek ugyanazok a vitás kérdések. Nevezetesen, hogy hol legyen és milyen legyen a fesztivál. Az évad legjobb produkciót vonultassa fel, vagy inkább keresztmetszetet adjon a színházi szezonról? Maguk a színházak küldjék a szemlére az őket legmegfelelőbben reprezentáló produkciójukat, vagy tőlük függetlenül álljon össze a program? Egy ember ízlése határozza meg a válogatást, vagy csapat dolgozzon rajta „több szem többet lát alapon”? Kell-e, hogy „egyéb szempontok” is érvényesüljenek, pl. hogy meghatározott arányban szerepeljek nagyszínházi, illetve stúdió-előadások, vagy hogy a határon túli magyar színházakból meghívott produkciók száma limitált legyen?

Az országos színházi találkozó közel három évtizedes történetében nyilván mindenre és mindennek az ellenkezőjére is volt már példa. Eleinte a fővárosban zajlott az esemény kissé elhúzódón, s nemigen volt jellemző rá a fesztiválhangulat. Például 1985-ben, a IV. Országos Színházi Találkozóra az összes budapesti és vidéki színház nevezhette egy bemutatóját. A 25 előadás mindegyikét a maga helyén lehetett megtekinteni a rendezvény kéthetes időtartama alatt, így talán nem is csoda, hogy a 29 tagú szakmai zsűrinek mindössze három tagja mondhatta el magáról, hogy valamennyi produkciót látta.

Koncentráltabbá vált a találkozó, amikor a kilencvenes években különböző vidéki városokban rendezték meg, Zalaegerszegtől Szegeden át Győrig. Ebben az évtizedben (1993-ban) kipróbálta magát a műfajban a baranyai megyeszékhely is, s úgy tetszik, olyannyira bevált, hogy 2001-re Pécsett kötött ki a színháziak legnagyobb seregszemléje.

A POSZT eleinte kicsit talán furcsa volt a városnak – színházi emberek tömegei akartak a Király utcai vendéglátó-ipari egységekben hajnalig enni, inni, ülni és világmegváltani –, de hamar kialakult körülötte minden, ami kell, legelsősorban persze közönség. Hosszú évek óta általános gyakorlat, hogy amikor tavasszal elkezdik árulni a jegyeket a POSZT előadásaira, pillanatok alatt elfogy mind az utolsó szálig. (Ezért fontos a szervezők számára, hogy lehetőleg ne sok olyan versenyelőadás legyen, amelyet minimális nézőtér előtt játszanak. Két éve a díjazott Frankenstein-tervet például hiába adták elő kétszer, annyira kevés nézőnek volt hely, hogy „mezei” pécsi érdeklődő be sem jutott rá.)

A POSZT idei versenyprogramját Fáy Miklós újságíró állította össze, 120 előadás megtekintése után. Ezúttal is megy Pécsre Zsótér- és Mohácsi-rendezés, lesznek alternatívok Pestről (Bodó Viktor Szputnyikja, Balázs Zoltán Maladypéja) és határon túlról (Szabadka, marosvásárhelyi Yorick Stúdió). Viszont a budapesti Katona József Színház úgy döntött, hogy nem viszi el a beválogatott Shaw-előadását, ám bemutatja versenyen kívül a szintén Máté Gábor által rendezett A kétfejű fenevadot. A fesztivál off programja, ahogy azt már megszokhattuk, ezúttal is gazdag, színes, változatos műsort kínál.

Közben a jövő évi szemle válogatói – hárman: Vekerdy Tamás pszichológus, Szilágyi Lenke fotóművész és Urbán Balázs színikritikus – már javában nézik az előadásokat a 2011-es fesztiválra. Bár azt, hogy a 10 éves pécsi szerződés lejártát követően lesz-e jövőre is országos színházi találkozó, s ha igen, POSZT, DOSZT vagy valami más néven, azt ma még senki nem tudhatja.

Stuber Andrea