Jászai Mari, a Nagyasszony

160 évvel ezelőtt, 1850. február 24-én született a színésznő, akit a legnagyobbként tart számon a magyar színháztörténet.

Nem könnyű elképzelni, milyen volt Jászai Mari. Maradtak fenn fényképek róla, de a civil fotói elég jellegtelen arcot mutatnak. Ez egyébként ideális. Sok jó színésznőről elmondható, hogy „az életben” nem sokat mutat, színpadon azonban kivirul. A kevéssé markáns vonások a legjobb alapot kínálják ahhoz, hogy számos különböző drámai hősnő arca megrajzoltassék. Ismerünk szerepfotókat is Jászai Mariról, ezekből leginkább a ruhatervezői tehetségére következtethetünk. (Akkoriban a színészek maguk gondoskodtak a színpadi viseletükről, s Jászai Mari a legjobbakkal dolgoztatva öltöztette magát a színpadon.) Ha ránézünk azokra a felvételekre, amelyek Elektraként, Évaként vagy Gertrudisként ábrázolják őt, megsejthetünk valamit a korabeli színészi stílusról: Nagy, bűvös hang, zengzetes, szép deklamálás, széles gesztusok, drámai erő, tragikai fenség. Nem egy olyan vonás, amely idővel túlhaladottá, avíttassá vált. Ebből a szempontból meg is békélhetünk a színház ama legjellemzőbb tulajdonságával, hogy a pillanat művészete. A színészi életmű múlandó és megismételhetetlen. Egyszerre igazságtalan és méltányos, hogy az utódok nem láthatják, csak dokumentumokból ismerhetik meg.

Jászai Mari nagyon mélyről jutott fel a legmagasabb csúcsokra. Ászáron született egy ács sokadik gyermekeként, s nehéz, mostoha gyermekkor jutott osztályrészéül. Szenvedéseit plasztikusan idézi fel visszaemlékezéseiben, amelyeket ötvenévesen kezdett papírra vetni – akkoriban lett a Nemzeti Színház örökös tagja. Író ember volt, aki nemcsak a nyolc füzetnyi naplójában fogalmazott őszintén, szenvedélyesen, hanem számos harcos újságcikket, publicisztikát és szakmai tanulmányt is megjelentetett.

Mielőtt tizenhét évesen elszökött hazulról, hogy színésznek álljon, volt pesztonka Győrben, szolgáló Bécsben, Pesten, sőt markotányosnőként működött a kröniggratzi csatatéren. 19 évesen férjhez ment egy komikushoz (tíz évvel később elvált) s mire 22 esztendősen, Jókainé Laborfalvi Róza utódaként a Nemzeti Színházhoz került, alaposan megmártózott az életben és a szakmában egyaránt.

Ő volt a nagy görög hősnők – Antigonétól Médeiáig – első magyar megtestesítője, de híres szerepe volt Stuart Mária vagy Lady Macbeth is. Katona József Bánk bánjában Gertrudist több mint százszor játszotta el, először huszonkét évesen, utoljára pedig hetvenéves korában. Fényes sikerű pályája nem volt mentes a keserűségektől sem. Ötvenévesen mellőzve érezte magát a Nemzetiben; rövid időre átmenekült a Vígszínházba, majd visszatért az ország első színpadára, ahol mind kevesebb nagy tragikus szerepben tartottak rá igényt. Amikor kissé korosan Elektrát játszotta ismét, a Budapesti Szemle kritikusa részletesen felrótta, hogy életkorát és termetét tekintve kinőtte a szerepet a színésznő. („Milyen nem eszthetikai hatású idomtalan tömeg az, ami ott a földön hentereg” – írta.)

1913-ban lebontották a Nemzeti Színház épületét, s Jászai Mari onnan szerzett be téglát és gránitot, hogy megépíttesse leendő sírhelyét a Kerepesi temetőben. 1926 októberében költözött be a maga fogalmazta sírfelirat alá: Jászai Mari volt, míg élt, a ki itt, ím céljához ért.

Stuber Andrea