Váci utcán, váci utcán

A Dunakanyarban ugyan nem zajlott mozgalmas éjszakai múzeumi élet, de nappali igen. Verőcén hangverseny volt, valamint csillagászati előadás, s kiállítás nyílt a művházban Perneky Sándor magángyűjtő öreg rádióiból. És Vác sincs messze, ahol a Tragor Ignác Múzeum vett részt a Múzeumok éjszakájában.

Az persze kínos kicsit, hogy a magunkfajta gyüttmenteknek fogalma sincs, ki az a Tragor Ignác. (Néhai váci jogász, takarékpénztár-igazgató, helytörténeti író.) Ráadásul a múzeumnak a telefonkönyvben szereplő címén zárt kaput találunk vasárnap este, másik kiállítóhelyisége ajtaján „technikai okok miatt zárva” tábla, de végül a főtér egyik háza táján megleljük az éjszakázni készülőket.

Az udvaron a sokadalom meglehetősen keveslik, ami az eső miatt nem is csoda. Alig akad néhány fogyasztó a borosnál, a lacipecsenyésnél. Akik érkeznek, kisvárosias családias hangulatot idézve üdvözlik egymást. Beljebb, a Görög templom termében Ünnepek és hétköznapok / Az élet és halál emlékei a XVIII. századból címmel látható kiállítás, ennek kapcsán katolikus káplán és baptista lelkész tartanak majd előadásokat a váciak múltjáról. Amikor betoppanunk, épp Forró Katalin történész számol be XVIII. századi bostoni és váci síremlékek váratlanul megegyező vonásairól. A széksorokban száradozó látogatók ülnek, s hallgatnak kíváncsian.

A terem egyik zuga XVIII. századi váci szobának van berendezve, a szülés, születés, bábaasszonyok tevékenysége téma köré. Itt üldögél az asztalnál Mátray Magdolna, s csipkét ver az érdeklődők karéjában. Állítja, hogy nem bonyolult tevékenység ez, de azért minden nap gyakorolni kell. Nem messze tőle 1770-es, latin nyelvű Vác térkép lóg a falon, amely a jelentősebb polgárok házát is feltünteti. Áttanulmányozzuk, merre volt a domus Martonyi, a domus Würth, a domus Benke. Würth úr nevével később is találkozunk, a Memento mori-kiállításon: az ő földi maradványai alkották az 57. számú kriptaleletet a váci Fehérek templomában.

– Jó estét kívánok, itt vannak a múmiák? – kérdi egy jókedélyű látogató az 1700-as évek váci temetkezéséről gazdag képet adó Memento mori-tárlat bejáratánál. Itt, itt! És a több százéves tetemeken túl látható még számos érdekesség, a Riech Józseffel együtt elhantolt kötött hálósüvegtől az asztalos céh által közzé tett 1781-es koporsóárakig.

A tárgyhoz kapcsolódóan a kapualjban Gerő András festőművész koporsófestési bemutatót tart, bár az erre járó családok a gyerekeiket inkább odébb teszik le, ahol a kicsik a korabeli ruhába öltözött vendéglátók asztalánál kifestőt színezhetnek kidugott nyelvecskével.

A Karcsú Arzén utcában sajnos nem zajlott semmilyen idevágó esemény, de azért végezetül mégis sikerült leírnunk e beszámolóban a kedvenc váci utcanevünket is.

Stuber Andrea