Díjkörkép

Közeledünk március idusához, a kitüntetési főszezonhoz. A színházművészet olyan terület, amelynek legjelesebb művelői számosféle és fajta szakmai díjban részesülhetnek. Azokon az állami elismeréseken kívül, amiket sokan mások is megkaphatnak – a mindenkori éves átlagkereset ötszörösének megfelelő pénzjutalommal járó Kossuth-díjtól kezdve a köztársaság csillagjaiig és keresztjeiig – elérhetik előbb az érdemes művészi, majd a kiváló művészi címet. Ez utóbbi két kitüntetést ugyan megszüntették a rendszerváltozás után, de idővel visszaállították.

Színészi teljesítményért díjat átvenni már növendékként is lehet, hiszen a Színház- és Filmművészeti Egyetem évente megrendezett Neményi Lili sanzonversenyének győztese vándorserleggel térhet haza. Akinek aztán a diplomázás után fényesen indul fővárosi pályája, az néhány éven belül megkaphatja a Jászai Mariról elnevezett díjat. Ennek presztízsét és értékét növeli, hogy az odaítéléséről a színházi szakma képviselőiből álló kuratórium dönt, s hosszú ideje nem volt példa arra, hogy a listába „felülről” belenyúltak volna. Ebből a díjban meghatározott kvóta szerint határon túli művészek is részesülnek minden évben, ami egyébként mostanra már oda vezetett – a nagy, vagy inkább a kis számok törvénye alapján –, hogy egy fiatal, tehetséges határon túli színész jóval hamarabb hozzájuthat ehhez a kitüntetéshez, mint a határon belüli kollégája.

Az állami elismerések kiterjednek a legkülönbözőbb színházi területekre – a Csokonai Vitéz Mihályról elnevezett alkotói díjjal például a nem hivatásos, amatőr színjátszás, vers- és prózamondás, bábjátszás kitűnőségeit jutalmazzák, a Blattner Géza-díjat tervező, rendező, de dramaturg vagy fordító is megkaphatja, míg a zenés színházi rendezők Nádasdy Kálmán-díjra aspirálhatnak –, s azokon kívül még több tucatnyi díjat osztanak ki színházi alkotóművészeknek. (Esetenként nem csupán nekik, hanem a művészi állományon kívül eső színházi dolgozóknak. A Vígszínházban például Várkonyi emlékplakettet nyerhetnek – a társulat titkos szavazása alapján – olyan műszakiak vagy adminisztratív dolgozók, akik legalább tíz éve tagjai a színháznak, míg az ország bármelyik színházának művészeti titkára megérheti, hogy Bálint Lajos emlékgyűrűt adományoznak neki a munkásságáért.)

Egy díjakkal bőségesen ellátott színész a pályája során elvileg akár 80-90 művészeti kitüntetést is begyűjthet, bár ehhez persze diadalmenetben kellene végigjárnia az összes vidéki színházat, hiszen a díjak zöme helyi alapítású. Szinte minden teátrum oszt ki különböző díjakat. Van, ahol az évad legjobb színészi alakítását honorálják – mint például Szabadkán a Pataky-gyűrűvel vagy a békéscsabai Jókai Színházban a Gálfy-gyűrűvel –, máshol pedig az évadban nyújtott színészi teljesítménnyel lehet elnyerni. Ilyen például a rangos Ruttkai-emlékgyűrű a Vígszínházban, amelyet karácsonyra szokott megkapni az a művész, akit a társulat színészei aktuálisan a legjobbnak találtak. A díjazottak általában sokra becsülik azokat a kitüntetéseket, amelyekről kollégáik döntenek. Ilyen például a MASZK Országos Színészegyesülethez kötődő Hekuba-díj, vagy a Gobbi Hilda életműdíj, valamint a fiatal tehetségeket jutalmazó Soós Imre-díj. S ha már Gobbi Hilda szóba került, nem hagyhatjuk említetlenül az általa alapított Aase-díjat sem, amelyet idős epizódszínészek kapnak pályájuk elismeréseként, míg a negyven év alatti vidéki színésznők legjobbjai a Domján Edit-díjnak örülhetnek.

A díjak között mindig voltak-lesznek olyanok, amelyek jelentős pénzösszeggel járnak – a kilencvenes évek elején ilyen volt az Erzsébet-díj, mostanában pedig a Prima Primissima díj –, de a forintban ki nem fejezett elismerésnek is lehet komoly értéke. Például a színikritikusok díja sokáig csak egy szép érme volt, de amióta az érmére sem telik a kritikusok céhének, azóta csupán egy oklevél jár vele, mégis jelentős szakmai elismerésnek számít színházi körökben. Talán mert tudják az alkotók, hogy a kritikusok látják belőlük a legtöbbet.

Stuber Andrea