Mix

A Pécsi Országos Színházi Találkozón olyan elképesztő a programbőség, hogy egy újságíró egy orgánumnak voltaképp kevés is. Egész tudósítóhordáknak kellene portyázniuk a városban, hogy mindenről beszámolhassanak az olvasóknak.

          Egy személy esetében a szétszakadás vagy az osztódás jöhet szóba, esetleg annak belátása, hogy a Király utcai fel és alá sétálás is egész napot betöltő hasznos és kellemes időtöltés lehet. Megállni beszélgetni a szembe jövő ismerősökkel, odaülni minden második teraszon egy-egy érdekes asztaltársasághoz, színházi kutyákkal ismerkedni (mondjuk Hollósi Frigyesével), megszámolni színész-kisbabák épp csak kibújt tejfogacskáit (például a Szorcsik Kriszta-Seress Zoltán bébié:  8 db.) 

          Ami a főmedret, a hivatalos versenyműsort illeti: a szombati program jobbnak látszott, mint amilyennek hallatszott vasárnap délelőtt, a szakmai beszélgetés opponenseinek véleménye alapján. A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház a Hamletet adta elő, erős és festői képekben megfogalmazva Shakespeare tragédiáját. Bagó Bertalan rendezésében a címszereplő Nagy Péter heves, lendületes és indulatos kamasz-Hamletet játszott el – olyat, aki alkalmasint nem idegen és érthetetlen a darabot megnéző fiatalok számára.  A felkért szakmai hozzászólók – Szűcs Katalin Ágnes kritikus, Seress Zoltán színész és Kárpáti Péter drámaíró – mindenekelőtt azt rótták fel a rendezőnek, hogy szinte kizárólag hatásokra tört, s nem fordított elég gondot a dráma, a helyzetek értelmezésére, a szereplők közötti viszonyok kibontására.

          A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Kasimir és Karoline-előadása kapcsán szintén különböző hiányérzetekről beszéltek elsősorban a szakemberek. Forgács Péter egy lelátón játszatta el Ödön von Horváth keserű drámáját, vagy legalábbis a szöveg egy részét, beágyazva kortárs magyar közegbe és szövegkörnyezetbe. Ilyenformán az előadás – többek szerint - nem jut túl és tovább egy mai, nyomasztó állóképen. Ugyanakkor valamennyi megszólaló elismeréssel illette a társulat fegyelmezett, koncentrált színészi munkáját, Avass Attila, Széles Zita, Olt Tamás, Molnár Mariann, Dengyel Iván alakítását.

          Alighogy véget ért az átlagosnál elnyúlóbb szakmai beszélgetés, kezdetét vette Nánay István kritikus felvezetésével a dramaturgok hagyományos rendezvénye, a Nyílt Fórum eseménysorozata. Bár tulajdonképpen olyan volt, mintha már napok óta tartana. Hiszen a jelenlévő dramaturgok és a még be nem mutatott drámák iránt érdeklődők péntektől kezdve vehettek részt felolvasószínházi előadásokon. Volt egy jól sikerült Szigarjov-bemutató (Guppi) Radnai Annamária fordításában, Györgyi Anna és Csuja Imre előadásában, előző napon pedig egy Lukas Bärfuss-darabot prezentált Gyuricza István, Huszár Zsolt, Pokorny Lia, Thuróczy Szabolcs és Varjú Olga, megdöntve a művet magyarra fordító Lőrinczy Attila nem-hitét a felolvasó színház műfajában.

          Vasárnap fogott hozzá a Nyílt Fórum a kortárs magyar szerzőkhöz, s elsőre egy drámaíróként debütáló költőt kínált Kiss Judit Ágnes személyében, aki fáradhatatlanul válaszolta a gratulációkra, hogy a színészek nagyszerűek. Amit nem is cáfolt senki. Horváth Zsuzsa, Söptei Andrea, Nyakó Júlia, Mertz Tibor, Erdélyi Tímea és Poroszlay Kristóf adták elő autentikus élvezettel a Prága, főpályaudvar című „kispolgári játékot”. Pontosan úgy hatott, mintha Kiss Judit Ágnes a lehető legnagyobb bájjal és a legrokonszenvesebb profizmussal összemixelte volna az Nők a pult mögött című néhai csehszlovák közértes tévésorozatot valamely jelenkori brazil szappanoperával. Gyönyörűen habzott.

 Stuber Andrea