Magyar válogatott

A Deszka Fesztivál idejére majdnemdeszka-figurák nőttek ki az aszfaltból Debrecen belvárosában. Hol egy villamosmegállóban, hol egy sarkon bukkant fel pozdorjából kivágott, egydimenziós sziluett: Madách Évája, Örkény Őrnagya vagy Háy János Herda Pityu-Krekács Béla-Banda Lajos belső hármasa. Drámahősök. Eső csapkodta őket, dülöngéltek a szélben.

Az idei, mindenekelőtt a minőséget preferáló válogatók - Egressy Zoltán, Horváth Péter, Szilágyi Andor - eredetileg ugyan a programban szereplő előadásoknak csak a töredékét gondolták meghívni a rendezvénysorozatra, de a Csokonai Színház nagyobb felhozatalra vágyott, így összesen 26 előadás szerepelt a fesztiválon. 22 vendégprodukció és négy saját - ennyit sikerült összehozni a rendelkezésre álló 27 millió forintból, amelynek legjelentősebb mértékben a debreceni színház költségvetése a forrása.

Mint Horváth Patrícia produkciós vezető elmondta, a legnehezebb talán az, hogy nagyszínpadi bemutatókat is kell találni. A kortárs magyar drámákat ugyanis zömmel stúdióterekben adják elő a színházak. Ha olykor akad egy-egy nagyszínpadi premier, akkor az olyan monstruózus formában valósul meg, hogy nehéz utaztatni a díszletét, s amikor megérkezik, 24 órás szerelést igényel a felállítása - mint például a zalaegerszegi Tranzit vagy az Új Színházból jövő Keleti pu. esetében. Bár a színház műszaki gárdája mostanra már hozzászokott ahhoz, hogy különleges és változatos feladatok várnak rá, és mind jobban boldogul a felmerülő technikai problémák megoldásával. A produkciós vezető szerint az elmúlt években "összerázódott" a fesztivál, egyre kevésbé erőlködős, kialakultak a szokásai, a kapcsolatai. Most például kifejezetten hiányzott nekik a Radnóti Színház meg a Katona. Mint Horváth Patrícia bevallotta, nagyon megszerették ezeket a társulatokat, ám sajnos nem akadt kortárs magyar bemutató a válogatási időszakban, amellyel meghívhatták volna őket.

Kiss Csaba drámaíró is úgy látta, hogy ez a Deszka minden korábbinál jobban sikerült. Nem feltétlenül az egyes előadások voltak jók, hanem az egész. Mostanra megteremtődött a fesztivál szelleme, és az eseménysorozat legizgalmasabb része a közönséggel való találkozás lett. Tudniillik jelen voltak a nézők, nemcsak az előadásokon, hanem a szakmai programokon, beszélgetéseken is. Kérdeztek, megnyilvánultak. Kiss Csaba azt mondja, ő itt sok ihletet kapott, hogyan is kellene ezt a dolgot - a mai magyar drámát - csinálni. Neki egyébként  A szerelmes hal című darabja szerepelt idén, amelyet ugyan Csehov novelláiból írt és rendezett meg a Centrál Színházban, és a műnek csupán egyetlen mondata nem Csehové, hanem az övé, az előadást mégis sokan kortárs magyar drámának érezték.

Márpedig a kortárs magyar drámának szüksége van erre a kis reflektorfényre, amely Debrecenben éri - állítja Németh Ákos drámaíró -, hiszen különben erősen árnyékban van. Fontos, hogy szó legyen róla, ezt a célt szolgálják nemcsak a meghívott előadások - amelyek között jó is, rossz is akadt bőven -, de a szakmai beszélgetések is. Igaz, egyelőre nem sikerült megtalálni ezek ideális helyét, idejét és formáját. Mert a produkciók késő esti megvitatása a színészbüfében sokszor nem passzol az általános bulizós hangulathoz, és egyelőre az is eldöntetlen, hogy a reggeli tévéműsorok könnyeden csevegő modorát próbálják-e meghonosítani, vagy komoly szakmai véleményütköztetésekre törekedjenek. Mint Németh Ákos közli, hatalmas érdeklődés övezte és nagy sikerrel zajlott le például az Alföldi Róberttel és Vidnyánszky Attilával folytatott beszélgetése, Párbeszéd - a szöveg és a rendezés címmel.

Zalán Tibor drámaíró - aki szerzőként a Stúdió "K" Rettentő görög vitéz című előadásával büszkélkedhet - arról számol be, hogy a bábszínház tárgyú eszmecserén ugyanaz a gitt volt a fő fogás, mint amit már legalább tíz éve rágnak hasonló alkalmakkor. Viszont néha váratlanul támadhat izgalmas és hasznos diskurzus, mint például a szolnokiak amúgy érdektelen Gyurkovics-előadása (Isten nem szerencsejátékos) után a tézisdrámáról mint olyanról.

A Deszka fesztivál látványosan nyitott idén a külföldiek felé. Nemcsak olyan értelemben, hogy orosz, román, lengyel, spanyol szakemberek vettek részt a rendezvényen, és egy délelőtti kupaktanács keretében elmondták, jelen van-e színházaikban a kortárs magyar dráma, s általában hogyan állnak a saját kortárs drámáikkal. Hanem úgy is, hogy látható volt Schwajda György Himnusz című darabja az aradi Ioan Slavici Színház előadásában, értelemszerűen románul. (Egressy Zoltánnak pedig jogos és érthető szívfájdalma, hogy a Frunza rendezte Portugál nem tudott Debrecenben színre lépni.)

Ahogy az egy színházi fesztiválhoz illik, zajlottak kísérőprogramok - felolvasószínháztól kezdve vissza-olvasópróbán át az utolsó napra kegyetlenül beiktatott focibajnokságig. A záró estén a házigazda színház a díszvendég, Hubay Miklós Egy szerelem három éjszakája című művének előadásával intett búcsút. A fesztivált összehozó stáb - drámaírók, színházcsinálók, szervezők - a nyolcnapos erőltetett menet után minden bizonnyal ájultan aludtak el. Aztán felkeltek és elkezdték tervezni a jövő évi Deszkát.

Stuber Andrea