Száz év magány

          Kolumbia első Nobel-díjasa, Gabriel García Márquez az egyik legolvasottabb kortárs író. Népszerű regénye, a Száz év magány voltaképp egyáltalán nem kívánkozik színpadra – sem a száz év, sem a magány, sem a hatgenerációs családregény nem tartozik a két-három órában jól eljátszható témák közé –, mégis létezik sikeres színpadi adaptációja. Schwajda György szolnoki színigazgató készítette el abból a célból, hogy társulatában Taub János megrendezhesse. Mivel a Tisza-parti teátrumot akkor épp átépítették, így a premierre a fővárosban, a Pesti Színházban került sor 1990. október 19-én. S azután évekig játszotta itt Törőcsik Mari az „ősanyai” Ursula Buendiát, férjét pedig Garas Dezső. A szép sikerszériát követően nem csoda, hogy a Száz év magány adaptációja más színházakban is műsorra került. 2003-ban Egerben Molnár Piroska igazgatta a színen a Buendia-famíliát, mostanában pedig Drahota Andrea foglalatoskodik ugyanezzel a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. Januárban a Vígszínházban tartanak Márquez-premiert talán meglepően fiatal, ámde mindentudó színésznővel, Börcsök Enikővel Ursula szerepében.