Feltámasztás

Monoriék a Bárkán

Bereményi Géza családjáról elmondható, hogy több műfajban ostromolja a halhatatlanságot. Bereményi írói munkásságának átkutatásába most nem fognánk bele, de az Eldorádó című film 1988-as megjelenése óta jól ismerjük az alkotó nagypapáját, a Teleki téri kereskedőt, továbbá a vallásos-látomásos nagymamát, valamint magát a (leendő) szerzőt, Imikét. A kisfiút, akit a piac királya, Monori Sanyi bácsi aranyért vett meg magának több ízben. Először akkor, amikor egy marék ékszerrel a kezében elküldte a háztól a vejét. Másodszor pedig, amikor egy rúd aranyat adott a járványos betegségbe esett unokáját újraélesztő orvosnak.

Az Eldorádó Európa-díjat hozott rendezőjének, amiben minden bizonnyal múlhatatlan érdemei vannak a Sanyi bácsit megformáló Eperjes Károly emlékezetes alakításának. A film második megjelenési formája Az arany ára című színpadi mű lett, amelynek ősbemutatóját 1998 szeptemberében tartották Zalaegerszegen. A háromfelvonásos „piaci játékot” Bereményi Géza vitte színre. Ez alkalommal Farkas Ignác játszotta Monorit, feleségét pedig Kubik Anna. A sikeresnek bizonyult színpadi változat – amely egyébként sztorijában és szereplőiben nem egészen egyezik a fimével – az idei tavaszon kerül először a fővárosi közönség elé. A Bárka Színház mutatja be március 10-én. A rendezés feladatát Bereményi Géza zalaegerszegi színházi alkotótársa, Bagó Bertalan végzi el.

Az olvasópróbán – amelyre a Bárka Orczy kerti, konténerből kialakított próbahelyiségében kerül sor – ezúttal maga a szerző olvassa fel a darabot, alkalmat adva a szereplőknek némi kérdezősködésre, kíváncsiskodásra. A játszók „első kézből” szerezhetnek információt az alakokról, akiket megformálnak majd. Hiszen a történet az író gyerekkora. A figurák zöme létező, vagyis inkább létezett személy. Mondj pár szót anyádról! – kéri a rendező a szerzőt. Majd a rövid írói/gyermeki ismertető után Bagó beavatja a színészeket az elképzeléseibe. (Ezenközben a piac szót többször is eltéveszti; ligetet mond helyette. Talán azért, mert nemsokára Molnár Ferenc Liliom című darabját fogja színpadra állítani Rómában.) A rendező számára Az arany ára ballada is, legenda is. Olyan valóság, amely menetközben szürreálissá válik. Mintha feltárást végeznénk, úgy próbálunk majd eljutni a történet lényegéig – ígéri. Ezt szimbolizálja némiképp a Vereczkei Rita tervezte díszlet is, amelynek három síkja lesz. Legfelül a „felszín” látható, alatta pedig az a két réteg, amivel lejjebb ásnak. Bagó hangsúlyozza, hogy fontos a részletek valódisága. Az asztal végén ülő színészek a nyakukat nyújtogatva nézegetik Vereczkei Rita leendő díszletének kis makettjét.

A három felvonás három különböző helyszínt és más-más kort elevenít fel. 8-10 év telik el a részek között. Egyes szereplők öregedni fognak, mások megmaradnak mindig ugyanolyannak. Aki csupán egy szerepet játszik – mert akadnak, akik többet –, annak a ruhája sem változik. A jelmezekért is felelős Vereczkei Rita korabeli fényképeket mutat, jelezve, hogy mindenkire valódi, régi öltözéket ad majd. Természetesen a tangóharmonikásra is, aki a Horváth Károly szerzette zenét húzva kíséri majd a történetet.

A nyüzsgés elültével Bereményi Géza belefog Az arany ára felolvasásába. A színészek a példányukba nézve hallgatják. Monori szövege helyenként mintha Eperjes Károly jellegzetes hangsúlyaival szólalna meg. De csak átmeneti, futó pillanat ez. Hiszen Monori szerepe mától Gáspár Sándoré. Monorinéé Varjú Olgáé. S a többiek is – Egyed Attila, Nagypál Gábor, Spolarics Andrea, Gados Béla, Seress Zoltán, Mucsi Zoltán, Cseh Tamás, Ollé Erik, Szorcsik Kriszta, Dévai Balázs, Szabó Gábor – valami különös metamorfózis révén Teleki térivé lényegülnek a következő hónapokra.

Stuber Andrea