Tökös

Rossz időben volt rossz helyen – mondhatnánk megengedhetetlenül könnyedén az orosz abszurdról, amely műfaj az 1920-as években született a Szovjetunióban. Legfőbb képviselőit – Danyiil Harmszot, Alekszandr Vvegyenszkijt – betiltották, üldözték, lecsukták, elpusztították. Műveiket meg sem ismerhettük. Most egy bemutatkozik. AJÁNLÓ

Az orosz abszurd egyik alapműve, Vvegyenszkij Ivanovék karácsonya című 1938-as darabja először kerül színre Magyarországon, a Katona József Színház Kamrájában, Baka István fordításában, Gothár Péter rendezésében.

A különös történet átvitt értelemben születéstől halálig ível. Ámbár egyenes vonalon egy dadát követ, aki baltás gyermekgyilkosként kezdi és végzi. Az idő meg rohanó és nem múló valami. A színre vivőknek konkrétan például hetvenhat éves kisfiú, fej nélküli kislány, dalt zengő néma favágók, sapkát nem hordó karácsonyfa, evezve bogyót szedni induló ápoltak és egyéb finomságok ábrázolásával kell bíbelődniük.

A produkció két nappal a szerdai bemutató előtt, az összpróbán több mint biztatónak mutatkozik. Szépen látszanak például Gothár Péter legjobb díszlettervezője, Gothár Péter munkájának előnyei. A széles, szürke falon gyermekinek ható krétarajzok: Csíkszentmihályi Berta grafikus rótta oda a darab jeleneteit és nagy, figyelő szemeket. A fal valójában harmonikaajtók együttese – pontos koreográfia szerint nyitják-csukják, hogy feltáruljon előttünk egy-egy szcéna. A képek néha a korabeli orosz konstruktivizmust idézik. (Bizonyos jelmezeket olyanra tervezett Kovács Andrea, hogy akár Rodcsenko vagy Tatlin munkái is lehetnének.)

          Voltaképp kész is van immár ez az előadás. Ámbár akadnak még megoldandó feladatok. A rendező munkatársának, Tóth Juditnak el kell döntenie, hogyan ossza be a kellékül szolgáló növényállományt. Négy dinnye és több tök áll rendelkezésre. Ma tök lesz – határoz, és dinnyét hagy a főpróbákra és a premierre. (Pálmai Annának van egy intim jelenete a darabban, esetünkben tökkel.) Czakó Klára, aki ezúttal a súgó szerepét tölti be, szabad perceiben félcentis darabokra szabdal egy hosszú, ezüst kötözőzsinórt. Feltételezhető, hogy evvel nem a saját karácsonyára tesz előkészületeket, hanem az Ivanovékéra.

          Ivanovék – akiknek egyébként számos különböző nevük van, de egyik sem Ivanov – színészileg már eléggé komplettek és izgalmasak. Az összpróba kicsinyke nézőterén jól megfigyelhető, hogy a házi közönség két tagjának, Nagy Ervinnek és Bodó Viktornak az tetszik a legjobban, amikor az Elek Ferenc–Lengyel Ferenc–Mészáros Béla favágóhármas felállítja a Takátsy Péter megformálta karácsonyfát.

Magam is szívesen ajánlom mindenkinek többek közt Jordán Adél kecses zsiráfját lyukacsos, piros dresszben. Vagy Petya Perov kisfiú két végletét, Kovács Lehelt és Fekete Ernőt, amint összenéznek. Vagy a dadus, Mészáros Piroska e.h. gyönyörű szabadulószámát. Menekülési kísérletét ebből a zavaros és veszélyes, abszurd, szovjet-orosz világból.

Stuber Andrea