Búcsúpillantás

A zalaegerszegi színház olasz bevándorlók családi drámáját hozza Brooklynból. A Pillantás a hídról című Arthur Miller-drámát Cserhalmi György állította színpadra. Eddie Carbonét Ilyés Róbert játssza, aki ebben a rá szabott drámai szerepben köszön el a Hevesi Sándor Színház társulatától és közönségétől. A következő évadtól a Bárka Színház tagja lesz.

– Most már majd hiába is szeretne részt venni a Vidéki Színházak Fesztiválján…

– Nem olyan biztos! Azzal búcsúztunk el egymástól Bagó Bertalan művészeti vezetővel, hogy nem zártuk ki a további közös munka lehetőségét. De kilenc zalaegerszegi évad után úgy éreztem, hogy ideje a levegőváltozásnak. Kicsi a társulat, összeismerkedtünk alaposan, meglepni már nemigen tudjuk egymást. Bennem pedig érdeklődés támadt az iránt, hogy mit lehet még kihozni belőlem. Egyébként is épp változás állt be az életemben, ennek lett egy vonzata, hogy az elszerződés mellett döntöttem. Az ötlet pedig egybecsengett Alföldi Róbert szándékával, aki hívott a Bárka Színházhoz, így kötöttem ki ott.

Zalaegerszegen minden megtörtént velem, ami megtörténhetett. (Még az a színészi rémálom is, hogy egyszer, Az ember tragédiája előadásában elfelejtettem a szöveget. Az aznapi közönség nem kapta meg Péter apostoltól az erkölcsi útmutatást.) Nagyszerű szerepekkel és remek alkotótársakkal találkoztam. Annak különösen örülök, hogy az utolsó feladat, a Pillantás a hídról emlékezetes élmény lett számomra. Friss, üdítő, inspiráló légkört teremtett, hogy Cserhalmi György személyében jött közénk egy új ember, egy autentikus személyiség. Rendkívül felkészülten érkezett, nemcsak azt tudta pontosan, hogy mit akar a darabbal, de azt is, hogy próbáról próbára hová fog eljutni velünk. Nagyon jólesett a vele való munka. Egy letisztult ember ő, közel a szenthez. Ha soha többé nem találkozunk, akkor is mindig úgy fogom érezni, hogy egy szép férfibarátság kezdetét köszönhetem Eddie Carbonénak.

– A Bárkán sem akármilyen szerepek várják.

– A Sirály Dorn doktora, a Don Carlos Posa márkija. Az Ahogy tesszükben a Barát. Az előbbit Szász János, az utóbbi kettőt Alföldi Róbert rendezi. Ezeken kívül átveszem Egyed Attila három szerepét. A Szentivánéji álomban Theseust, a Liliomban a Rendőrfogalmazót és a Koldusopera Tigris Brownját. A Brecht-szerep különösen érdekes számomra, hiszen idén eljátszottam Bicska Maxit Zalaegerszegen. Mostantól pedig énekelhetem az Ágyú-dal duett másik felét.

Stuber Andrea