Színek és érvek

Für Anikó 2007-es határidőnaplójában csak úgy villog a narancssárga. Mivel a színésznő narancssárga szövegkiemelővel jelöli naptárjában azokat a napokat, amikor este játszik. A vastag filctollak különben is hozzájárulnak egy-egy darabhoz, szerephez.  Színházi feladatot kapva Für Anikó a példány elolvasása után rögtön meghányja-veti magában, hogy vajon a tollak választékából melyik szín illik a megformálandó figurához. Aztán azzal festi ki a szövegét.

– Legfrissebb színházi szerepe Olivia grófnő Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című vígjátékából. Mi a színe?

– Olivia látensen érzelmes – mondja Für Anikó. – Hűvös, elegáns, nagyvonalú  nőnek ismeri a környezete, ez a külcsín. Legbelül pedig klasszikusan szenvedélyes. Úgyhogy alapjáraton a piros szín passzolna hozzá. De a mi előadásunk az Örkény Színházban kicsit „megbolondította” a darabot, így Olivia színe inkább amolyan modernizált piros: pink. Engem egyébként mindig is az érdekel az eljátszandó figurában, ami a tettei mögött van. Azt szeretem megtudni és megmutatni, hogy minek hatására olyan, amilyen, mi minden van lefedve benne. Kerítek hősnőmhöz egy elméletet, összeállítom magamnak a használati utasítást hozzá. Enélkül, meglehet, üres maradna az alak, hiszen egy szerepnek mindig csak a „teteje” van megírva. A csúcsa, ami kilátszik a szövegből. A többi részét a színésznek kell hozzátennie.  Ez a folyamat a Vízkereszt próbái alatt különösen élvezetesen zajlott. Dömötör András színészkollégám, akinek rendezői vizsgája a Shakespeare-vígjáték, szinte performance jellegű próbákat tartott; szabadon asszociáltunk, játszadoztunk, kísérleteztünk, míg végül minden szépen kirajzolódott. Mostanra Olivia éppúgy közel került hozzám, mint az a másik, shakespeare-i nőszemély, makrancos Kata, akit immár három éve játszom az Örkény Színházban.

– A jelenlegi repertoárjában Molnár Ferencen – vagyis Az üvegcipő Adélján – kívül két kortárs német színdarab is szerepel.

– Roland Schimmelpfennig a szerzője mindkettőnek. Furcsa író. Alaposan feladja a leckét a színrevivőknek. Borotvaélen járat bennünket színészeket a darabjaiban. Ha leesünk a borotvaélről, az abban nyilvánul meg, hogy vacak lesz az előadás. Az arab éjszaka című művében öten játszunk, műanyag székeken ülünk és beszélünk. A képzelet síkján találkozunk a nézőkkel.  A Nő a múltból szintén egyszerű, modern, erősen sűrített szöveg. Most legújabban egyébként egy mai magyar szerző darabjának bemutatójára készülünk gőzerővel. Tasnádi István Finito című verses komédiáját próbáljuk Mácsai Pál irányításában, januárban lesz a premier. A történet hasonlít Nyikolaj Erdman Az öngyilkos című vígjátékára, annak aktuális változata. Én a főhős feleségét játszom – szánandóan rikítózöldre dekoráltam a szövegét a példányban. Amiről a darab szól, az voltaképp rettenetes. Borzalmas mesét mondunk el viccesen, nyelvi leleményekkel, már-már barokkos stílben. Izgalmasnak ígérkezik.

– Vannak olyan estéi is, amikor egyedül áll – vagyis ül – ki az Örkény Színház színpadára.

– És nagyszerű zenészek vesznek körül ilyenkor, szinte röptetnek a közönség felé, míg énekelek. A Nőstény álom című, nemrégiben megjelent CD-lemezen anyagából tartunk lemezbemutató koncerteket az Örkény Színházban. Hat év után jutottunk el oda, hogy ez az anyag megjelent – a dalok zenéjét Hrutka Róbert, a szövegeket Bereményi Géza írta –, s nagy boldogság ez nekem. Egyrészt mert színész vagyok, s mi a színpadon a pillanatnak élünk. (Nem is illik senkire jobban az „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!”, mint ránk!) Most igazi, kézzel fogható, megmaradós eredménye lett a munkámnak. Másrészt ennek kapcsán sok jó emberrel találkozhattam, s csodálatos élmények érnek.

– Decemberben megjelent két „hangoskönyve” is: Mazsola-meséket mondott CD-re és a Sörgyári capricciót, Kern Andrással.

– Bizony. Az elmúlt években általában kedves kolleganőm, Bíró Kriszta regényeit ajándékoztam karácsonyra a hozzám közelállóknak. Most viszont saját cédékkel örvendeztethettem meg a barátaimat. De már szóltam Bíró Krisztának, hogy jövőre álljon elő egy újabb könyvvel…

   Stuber Andrea