Finito, de nincs vége

Kortárs magyar drámaírók művei viszonylag sűrűn kerülnek mostanában közönség elé. Egyrészt azért, mert hál’istennek vannak, másrészt mert a színre jutásukat különböző pályázati források segítik. Így aztán örvendetes gyakorisággal követik egymást a magyar ősbemutatók. Persze a kortárs drámák igazi próbája a debütálás utáni korszak. Nem csupán olyan értelemben, hogy hány előadást ér meg a produkció, hanem úgy is, hogy születik-e másik színházban másik interpretációja a darabnak. Ebből a szempontból az utóbbi néhány évtized legsikeresebb színpadi műve kétségkívül A padlás című mesemusical, amely valósággal végigsöpört az országon, hiszen jószerével az összes vidéki színház bemutatta. („Mert kell egy hely…”, de sok hely lett belőle.)

Prózában alighanem Háy János a listavezető, akinek valamennyi eddigi színpadi művét – legyen akár istenjáték vagy ördögjáték a szerző által kiókumlált műfaj – több különböző városban is műsorra tűzték. (Akad, amelyiket külföldön is.) A Gézagyerek Debrecenben „ugrott ki”, majd a Pécsi harmadik Színházban és Zalaegerszegen is színre került. A Herner Ferike faterját szintén Pécsen és Zalaegerszegen játszották, A Pityu bácsi fiát Beregszászban és Egerben. A Senák Budapesten, a Nemzetiben debütált, majd Szatmárnémetiben jutott színpadra, s most a Pécsi Nemzeti Színházban látható. (Ez utóbbi előadás szerepel a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjában is.)

Hasonlóan szép sikertörténet látszik kikerekedni Tasnádi István Finito című verses komédiájából. Az alapötletet a szerző – mint azt szívesen kijelenti – Nyikolaj Erdmantól lopta. Az ő majd’ százéves, az egykori Szovjetunióban betiltott vitriolos vígjátékának főhőse öngyilkosságra készül. Végzetesnek szánt akcióját számos ember és csoport a maga demonstrációs céljaira kívánja felhasználni.

Tasnádi István mai verziója eredetileg az Örkény Színház számára készült Magyar zombi címmel, ám Mácsai Pál igazgató-rendező nem volt egészen elégedett a művel. Tetszett azonban Bagó Bertalan zalaegerszegi főrendezőnek, aki a tavalyi évadban színpadra is állította a komédiát a Hevesi Sándor Színházban. Ugyanakkor a szerző Mácsai kérésére tovább dolgozott a darabon, például elég jelentős beavatkozásképpen prózából átírta verses komédiává. Ebben a formájában – barokkos és molière-es beütéssel – került Finito címen színpadra a mű a Madách téri kisszínházban. Csuja Imre formálja meg Blondin Gáspárt, a mindenre elszánt nagyábrándi lakost, s a körülötte zsizsegők körül talán Debreczeny Csaba alkotja meg a legemlékezetesebb figurát a Pál nevű médiaszemélyiség alakjában. (Blondin mai viszonyok közé helyezett, megrendelt halálából a falu polgármestere, a költők társaságának küldötte, egy popdíva, valamint egy kereskedelmi tévécsatorna kíván hasznot húzni.)

Az Örkény színházi Finito még ki sem hűlt (sőt, a nyári melegre is készül, amennyiben a pécsi színházi találkozó programját válogató Dömölky János meghívta az előadást a júniusi fesztiválra), amikor máris újabb bemutatók készülődnek Kecskeméten és Nyíregyházán. Kecskeméten „családi vállalkozás” születik: a szerző bátyja viszi színre a darabot. Tasnádi Csaba nyíregyházi színigazgató vendégként rendezi meg a Finitót, a kecskeméti társulat színe-javának felléptével. (Blondin Gáspárt Kőszegi Ákos, a feleségét Balogh Erika alakítja.) A Finito premierje május 18-án lesz a kecskeméti színház Üzemszínház nevű játszóhelyén. Ezt azonban megelőzi a május 12-i nyíregyházi bemutató, amikor Tóth Miklós rendezésében, Horváth László Attila és Horváth Margit főszereplésével kerül színre Tasnádi István komédiája.

Stuber Andrea