Vízben hagyva

Csehov: Sirály – Újvidéki Színház

Radoslav Milenkovic újvidéki Csehov-rendezése emlékeztet kicsit Radoslav Milenkovic egri Csehov-rendezésére. Ott a Három nővér negyedik felvonásában keresték a szereplők a talpalatnyi szárazföldet a kerti vizeken. Itt Trepljov tószínpada körül (és rajta) játszódik az egész előadás. Körben csenevész nádas dülöngél, s a kivágott fák megmaradt tönkjei biztosítanak némi járófelületet hőseinknek. Zömmel színpadon vannak valamennyien. Legelőször – annak rendje és módja szerint – Mása. Ferenc Ágota túlkapásos sminkkel, színpadias pózban megállva, hosszan kitartott, izgalmas feszültséggel fog bele a darabindító párbeszédbe Medvegyenkóval (Kőrösi István). Ez a felütés furcsa, érdekes. Nemcsak másaságot, hanem másságot is ígér, amit aztán az előadás, úgy tűnik, nem vált be. (Konkrétan Ferenc Ágota például megmarad a „Mása nyíltan zugivó” sztereotípiánál, bár ezt szépen színezi változatos vodkásüvegecskék alkalmazásával és titkos hajfürtüzenetekkel.)  

Jön mindjárt Trepljovunk – hogy némi színpadi idő múltával, a negyedik felvonásra majd jól fésült fiók-Trigorinná nője ki magát –, akit Huszta Dánielnek nemigen sikerül felismerhető emberi vonásokkal felruháznia. A fiatal színész energiáit ezúttal mintha maximálisan lekötné a feladat, hogy Trepljov szövegét az elgondolt hangsúlyokkal, a maga írta dinamikai kotta szerint elmondja. 

Kisvártatva befut a neves művészpár: Arkagyina és Trigorin. Arkagyinát, az örökifjú primadonnát Banka Lívia játssza, aki a minap igen szép színészi teljesítményt nyújtott a Pogánytánc előadásában; Kate szerepében tyúkanyó típusú vidéki tanító néninek mutatkozott. Sajnos Arkagyinaként sem látjuk őt nagyon másnak. Trigorinja, vagyis Balázs Áron már az első percekben exponálja, hogy nála idősebb szeretője iránt nemhogy gyengédséget nem érez, de még egyszerű udvariasságot sem hajlandó tanúsítani. Az meg kifejezetten terhére van, ha az asszony bizalmasan szeretgeti, babrálja, simogatja őt. Rendben, legyen így – mondja magának megadóan a néző. Azt a kérdést akkor most ne tegyük fel, hogy ha a jó nevű sztáríró ki nem állhatja a színésznőt, akkor miért vannak együtt. Végtére is a szív kifürkészhetetlen, a szerelem meg sötét verem. Ennél súlyosabban ellehetetleníteni látszik a két főszereplő viszonyát, hogy Banka Lívia Arkagyinaként mindig észreveszi a férfi kelletlenségeit, és a megbántódottság arckifejezésével le is reagálja. Tehát ne firtassuk azt sem, hogy ilyen leplezetlen hidegség és idegenkedés esetében hogyan működhet egyáltalán ez a kapcsolat. Annyi azonban mégiscsak látnivaló (kettejük harmadik felvonásbeli nagyjelenetében), hogy Balázs Áron teljességgel tehetetlen partnernője szorításában. 

De hát ki is fordult ebből a párosból Balázs Áron elegáns külsejű, alig élő szemű Trigorinja. Hiszen megjelent Nyinaként Elor Emina, aki mindenekelőtt gyönyörű a habos fehér ruhájában. (A csinos, sudár színésznőt nyilván öröm öltöztetni, de Jasna Badnjarevic jelmeztervező a többi szereplő esetében is elkényeztet bennünket néhány szemgyönyörködtető jelmezzel.) Nyina bejövetelével Balázs Áron társat talál magának.  S kettejük egymás felé fordulásából végre születik egy s más a színen.  Például az a bájosan groteszk jelenet, amikor az olykor határozottan béna Trigorin hálóba keveredik egy szenvedélyes csók alatt.

Szereplők leírásában merültünk ki a fentiekben. Mert bizonyos vonatkozásban hiábavalóan ültünk az Arkagyinákkal tűzdelt nézőtéren. Az előadás lényegéig, Milenkovic darabértelmezéséig nem jutottunk el a tegnapi hőgutás délutánon.

Stuber Andrea