A Nemzet Színésze

A Nemzet Színésze cím átadásának mindig van szomorú aktualitása is, hiszen új Nemzet Színészét akkor választanak a „régiek”, amikor valaki meghalt közülük. Ilyenformán a tizenkét tagú rangos testület összejöveteleinek óhatatlanul gyászos a légköre. (Talán ezt ellensúlyozandó, a Nemzet Színészei az ügydöntő üléseken kívül még kétszer randevúznak: egy-egy tavaszi és őszi estén együtt vacsoráznak a Gundel étteremben.) Kicsit hasonlít a dolog a Tíz kicsi néger örökbecsű történetéhez, avval a jelentős különbséggel, hogy a Nemzet Színészeinek társasága minden haláleset után újra kiegészül tizenkét fősre.

A 2000. augusztus elsején megalakult Nemzeti Színház Rt. vezérigazgatója, Schwajda György találta ki színházművészetünk nagyjainak eképpeni honorálását, és ő jelölte ki a jeles személyeket. A címet olyan színészek nyerhetik el, akik elmúltak hatvankétévesek, negyven évet töltöttek a pályán avagy húsz esztendőt a Nemzeti Színházban. A díjjal járó anyagi megbecsülés rendkívülinek mondható: a Nemzet Színészeinek nettó 500 ezer forintot ítéltek meg havonta, életük végéig. S mivel a kifizetés inflációkövető, az összeg ma már havi 600 ezer forint fölött jár. (Összehasonlításul a nagyon kis számú, kevés területet érintő, hasonló kitüntetésekkel járó juttatások: a Nemzet Sportolója cím, illetve a Magyar Állami Operaház Mesterművésze cím birtokosai bruttó 500 ezret, vagyis nettó 263 ezer forintot kapnak, míg a Digitális Irodalmi Akadémia soraiba beválasztott írók-költők a minimálbér négyszeresének megfelelő összeggel, vagyis jelenleg 250 ezerrel számolhatnak havonta.) A Nemzeti Színház Rt. alapvető feladatai közé tartozik a Nemzet Színészeinek javadalmazása. Éves üzleti tervében ott szerepel ez a tétel, ugyanakkor az állami támogatásban nem tartozik külön rubrikába, s ez százalékos elvonás esetén kellemetlenül érintheti a színházat.

Az alapító okirat szerint a Nemzet Színésze címet a kulturális miniszter adományozza, de az első díjazottak – Agárdy Gábor, Berek Kati, Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Garas Dezső, Kállai Ferenc, Lukács Margit, Máthé Erzsi, Psota Irén, Raksányi Gellért, Sinkovits Imre és Törőcsik Mari – Orbán Viktor akkori miniszterelnöktől vehették át a kitüntetést 2000. augusztus 20-án. Az azóta eltelt hat év alatt négyszer kellett a tagoknak szavazás útján kollégát kooptálniuk soraikba. Először Avar István került be a 2001-ben távozott Sinkovits Imre helyére. Lukács Margitot Komlós Juci követte 2002-ben, majd 2005-ben Bessenyei Ferencet pótolták Zenthe Ferenccel, aki azonban idén nyáron elhunyt, így most a „legfrissebb” tag az Agárdy Gábor tavalyi halála után a testületbe választott Szabó Gyula.

A Nemzet Színészeinek eddigi döntéseiből két irányelv kiviláglik. Az egyik, hogy jóval a 62 éves korhatár fölötti színészek között keresik a kitüntetendő kollégákat. A másik, hogy a fővároson túl nemigen tekintenek, jóllehet vidéki városokban, sőt határon túl is akadnak érdemdús, ráadásul nemzeti színházi művészek, például a szegedi Király Levente vagy a kolozsvári Senkálszky Endre. (Ebből a szempontból Szabó Gyula az első „kakukktojás”, ő ugyanis hosszú, gazdag pályafutásának jelenlegi szakaszában a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatát erősíti.) A Nemzet Színészeinek választási szempontjait természetesen nem ismerjük. Az azonban valószínűsíthető, hogy nem mindig „követelik meg” az új tagtól a kiemelkedően jelentős színházi múltat. Természetesen a színházművészetünk nagyjaiból álló testületnek szíve joga belátása szerint dönteni. A díjat fínanszírozó adófizető közönségnek meg jogában áll akár az egész szisztémával nem egyet érteni. Avagy úgy gondolni, hogy ideje lenne fiatalításba fogni, s olyan, aktív színészeket emelni a magasba, akik a mai magyar színház szakmai hierarchiájában a csúcson vannak. Mint például Béres Ilona, Vári Éva, Csomós Mari vagy Haumann Péter.

Stuber Andrea