Többször több csapat

A musicaljátszás első lépéseit Magyarországon a Fővárosi Operettszínház tette meg, amikor 1966-ban bemutatta a My Fair Ladyt. (Ha nem láttuk is, tudjuk: Básti Lajos, Lehoczky Zsuzsa, Rátonyi Róbert.) A következő éveket fénykornak is nevezhetjük. Megismerhette a közönség a Nagymező utcában a műfaj klasszikusait, a West Side Storyt (1969), a La Mancha lovagját (1971), majd a hosszú szériáját 1973-ban megkezdő Hegedűs a háztetőnt. Ugyanebben az évtizedben született meg a magyar musical Presser – Adamis (később: Presser – Dusán) féle válfaja, amelynek az 1974-es Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról bemutatója óta a Vígszínház a „szülőotthona”. (A zenés sorozat a jelenbe nyúlik; az 1988 óta folyamatosan műsoron lévő A padlásig terjed.) A nyolcvanas években a Szörényi – Bródy kettős szintén jelentős zenés színházi pályafutása indult el a Kőműves Kelemennel, majd csúcsosodott ki az István a királyban. Ugyanebben az időszakban futott be a körútra az első Webber-musical, a Macskák, amelyet évtizedeken át nem bírt elnyűni a Madách Színház. E bemutató további Webber-premiereknek ágyazott meg: Szirtes Tamás rendező bírja a zeneszerző bizalmát, s szabadon vihette színre Az Operaház fantomját és a Volt egyszer egy csapatot.

A modern nyugati musicalek bejövetelének másik színtere az 1982-ben alakult Rock Színház volt, amelynek a Hair, a Jézus Krisztus Szupersztár, a Nyomorultak magyarországi ősbemutatóját köszönhetjük. Ez a színház 1996-ban csődbe ment, s azóta musicalfronton a Madách és az Operett konkurenciaharcának lehetünk tanúi, nyertesei. Május óta az Operettszínház Wildhorn – Murphy Rudolf című musicaljét, a Madách pedig Brooks – MeehanProducerek című művét játssza nagy sikerrel.