Stuber Andrea

A legjobb új magyar dráma: HAMVAI KORNÉL: CASTEL FELICE – TASNÁDI ISTVÁN: MAGYAR ZOMBI – FORGÁCH ANDRÁS: A KULCS

A legjobb előadás: PEER GYNT (Krétakör, rendezte: Zsótér Sándor) – TROILUS ÉS CRESSIDA (Katona József Színház, rendezte: Silviu Purcarete)

– PHAIDRA (Krétakör, rendezte: Schilling Árpád)

A legjobb rendezés: HAMLET (Bárka Színház, rendezte: Tim Carroll) – ESZTRÁD SOKK (Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, rendezte: Bodó Viktor) – CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ (Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, rendezte: Keresztes Attila)

A legjobb zenés/szórakoztató előadás: 3:1 A SZERELEM JAVÁRA (egri Gárdonyi Géza Színház, rendezte: Anger Zsolt) – PRODUCEREK (Madách Színház, rendezte: Szirtes Tamás) – ZÁRÓRA (Szabadkai Népszínház, rendezte: Mezei Zoltán)

A legjobb független színházi előadás: IPHIGENEIA AULISZBAN (Vasvári Emese Lakásszínháza, rendezte: Vasvári Emese) – ŐSZINTE, DE IGAZ (Pont Műhely, rendezte: Keszég László) – MAGA PÉLDÁUL ELJÖTT IDE… (szegedi Pinceszínház, rendezte: Benkő Imola Orsolya)

A legjobb gyerekelőadás: TÚL A MASZAT-HEGYEN (Állami Bábszínház, rendezte: Kovács Géza) – A SÖTÉTBEN LÁTÓ TÜNDÉR (Örkény Színház, rendezte: Bagossy László) – SEMMISÉG (Kolibri Színház, rendezte: Novák János)

A legjobb női alakítás: B. FÜLÖP ERZSÉBET (Valahol Szecsuánban, Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Akadémiai Műhelye) – KEREKES ÉVA (Nő a múltból, Első éjszaka avagy utolsó, Örkény Színház) – BÖRCSÖK ENIKŐ (Beszélő fejek, Thália Stúdió, Stuart Mária, A kék madár, Vígszínház)

A legjobb férfi főszereplő: FAZAKAS GÉZA (A Manó, kecskeméti Katona József Színház) – BÁLINT ANDRÁS (Castel Felice, Radnóti Színház) – ANGER ZSOLT (A hülyéje, egri Gárdonyi Géza Színház)

A legjobb női mellékszereplő: PÉTER HILDA (Godot-ra várva, Csárdáskirálynő, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház) – TÍMÁR ÉVA (Macskajáték, szolnoki Szigligeti Színház) – MURÁNYI TÜNDE (Erik, Budapesti Kamaraszínház)

A legjobb férfi mellékszereplő: EGYED ATTILA (A szecsuáni jólélek, tatabányai Jászai Mari Színház) – SZABÓ GYŐZŐ (A vadászgörény, Új Színház) – KOVÁCS LEHEL (A kulcs, Katona József Színház)

A legjobb díszlet: IULIANA VILSAN (Cseresznyéskert, Marosvásárhely) – HELMUT STÜRMER (Troilus és Cressida, Katona József Színház) – KHELL CSÖRSZ (Dr. Bőregér, Budapesti Operettszínház)

A legjobb jelmez: BENEDEK MARI (Peer Gynt, Krétakör) – BARTHA ANDREA (Négy lába van a lónak…, Stuart Mária, Vígszínház, Rómeó és Júlia, Új Színház) – GADUS ERIKA (Színházi bestiák, Új Színház)

A legígéretesebb pályakezdő: HAJDUK KÁROLY – TELEKES PÉTER – VASS TERÉZ

Különdíj:

A Jordán–Lukáts osztálynak a Poppea megkoronázása bemutatásáért. – A kecskeméti társulatnak és Bagossy Lászlónak az E-chat előadásáért. – Alföldi Róbertnek a május hónapban elvégzett munkájáért: a Bárka új évadának előkészítéséért, valamint a Rómeó és Júlia, a Koldusopera és a Producerek egyidejű próbálásért.

209 előadáson jártam az évadban. De még ez az engem is elképesztő mennyiség sem elég a nyugodt lelkiismeretű voksoláshoz. Megrögzött optimistaként úgy gondolom, hogy biztosan voltak még olyan produkciók, amelyeknek helye lenne a szelvényemem, ha láttam volna őket.

Minden lista önmagáért beszél, de azért a legjobb rendezésekhez fűznék néhány megjegyzést. 1. A Bárka Hamletje nem darabértelmezéssel vagy színészi alakításokkal nyűgözött le, hanem a páratlan játékosságával. 2. Bodó Viktorban az ragadott meg, hogy rendezői kreativitása tértől és időtől független. Egy új helyszín bármikor újra megihleti. Az Esztrád sokk másmilyen volt Nyíregyházán a stúdiószínházban és másmilyen Pécsen a hatalmas gyárudvaron. Máshogy jó. 3. Meglehet, Mohácsi János korszakos Csárdáskirálynője után legalábbis meglepő rendezői díjra jelölni egy újabb Csárdáskirálynőt, de a Keresztes Attila által színre vitt sepsiszentgyörgyi operett-előadásban szintén benne rejlik a reveláció.

A színésznői mezőny volt a legerősebb idén. A pécsi Liliom Julikája, Darabont Mikold és a pesti Üvegcipő Irmája, Hámori Gabriella már fel sem fért a dobogómra. A férfialakításokból nehezebben állítottam össze rangsort. (Mivel ez úgyis magándíj – némiképp magánszabályokkal is –, Fazakas Géza honorálásában benne foglaltatik a megemlékezésem egy korábbi, díjazási időn túl látott remekléséről, Kiss Csaba A dög című darabjában.)

Harmadik éve írom be Hajduk Károlyt a legígéretesebb pályakezdőnek. Ígérem, ezentúl már pályafolytatónak fogom tekinteni őt.

Már tudom, hogy lesz kedvem jövőre is színházba járni.

(De akkor Bertók Lajos még élt, amikor ezt írtam.)