Az ajtó – szélesre tárva

A Hevesi Sándor Színháztól a Hevesi Sándor térig

Habent sua fata libelli. Sok olyan könyv van, amelynek az a sorsa, hogy ki kell várnia a jó sorát. Szabó Magda Az ajtó című regénye már hosszú évek óta készen állt, amikor 1987-ben először megjelent. Azonnal kitűnő műnek bizonyult, de sok időbe telt, míg ez a tény beszivárgott a köztudatba. A kirobbanó sikert a Chantal Philippe által fordított francia nyelvű kiadás hozta meg. Ekkor avatódott egyetemes irodalmi értékké az írónő és háztartási alkalmazottja, Szeredás Emerenc egyszerre különösen és hétköznapian drámai története.

Amikor Szabó Magda regénye 2004 októberében elnyerte a rangos francia Femina-díjat, az írónőt utcabállal köszöntötték a párizsiak. A művet és a szerzőt illető sok dicsérő szó és magasztaló nyilatkozat között talán az volt a legbecsesebb kijelentés, amit a legendás színésznő, Jeanne Moreau tett: hogy ugyanis nagyon szívesen eljátszaná filmen Emerencet. Evvel az ajánlkozással Bereményi Géza rendező – aki pedig filmet szeretne forgatni a regényből – nem biztos, hogy számol, mert hát bizonyára akad honi jelöltje a tüskés természetű hajdúsági parasztasszony szerepére. Annál is inkább, mert Bereményi túl van már egy interpretáción. Ő volt az, aki színpadra írta Az ajtót, s közönség elé vitte a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban. Nem mondható róla, hogy járatlan volna Szabó Magda családi ügyeiben, hiszen egy évaddal korábban színpadra állította a Régimódi történetet, s azt az előadást is szeretettel fogadta a publikum. Az ajtó előadása szintén nagy siker lett, mindenekelőtt a főszereplő párosnak köszönhetően. Bánsági Ildikó vendégként játszotta el a darabban Molnár Anna nevet viselő írónő figuráját, míg Emerenc alakját Egri Kati formálta meg a nézők és Szabó Magda legnagyobb megelégedésére.

A Pesti Magyar Színházban – ahol a repertoár jelentős részében szereplő, 84 éves Agárdy Gábor elvesztésére tekintettel új, bemutatandó drámát kerestek – hamar felfigyeltek a zalai sikerdarabra, amely avval a vonzó tulajdonsággal is bír, hogy idősebb színésznőknek kínál jelentős feladatot. Pinczés István rendező – megnézvén a Hevesi Sándor Színház előadását, konzultálván a dramatizáló-rendező Bereményivel –, úgy döntött, hogy átformálja kissé az adaptációt. Ő ugyancsak járatos az írónő életművében; A Kiálts, város című drámát például nem egyszer megrendezte már. Az ajtónak a regény majd’ húsz évvel ezelőtti megjelenése óta nagy kedvelője, bár arra voltaképp nem gondolt soha, hogy valaha majd színpadra viszi. Hiszen a mű erősen epikus jellegű, ami mindig megnehezíti a színházi alkotók dolgát. Igaz, ez a regény rendkívülien és vonzóan életes anyag, s már első olvasásra is feltűnő a két főszereplőnő titkokkal, elhallgatásokkal és sejtésekkel teli kapcsolatának erősen drámai jellege.

A regény voltaképp húsz év történéseit öleli fel, ez a nagy ív a színpadon természetesen nem jeleníthető meg. (De majd a remélt filmes verzió!) A Magyar Színházban készülő változat a cselekmény idejét és helyét tekintve még tömörítettebb, mint a zalaegerszegi alapanyag. Pinczés István rendező – helyenként visszalopva egy-egy szálat a könyvből a színdarabba – szimultán jelenetekkel operál. Ehhez a szándékhoz igazodik a Kovács Yvette tervezte díszlet is, amely lehetőséget teremt arra, hogy némely jelenetek egymás mellett, egymásba kapcsolódva játszódjanak le. A „gazdaságosság” egy regény színpadra adaptálásánál mindig fontos szempont. Muszáj határt szabni a terjedelemnek – számolni kell a közönség ülőképességével. A Magyar Színház 1 óra 10 perces első résszel, és 54 perces másodikkal készül a premierre. Remélhetőleg mindkét felvonással repül majd az idő.

A produkció várható aduja itt is a szereposztás. Iglódi István igazgató a főszerepeket korban „feljebb” osztotta, mint Zalaegerszegen Bereményi Géza. A Hevesi Sándor téren a társulat Mariannjai jutottak a nagyszabású szerepekhez. Az írónőt Moór Marianna, Emerencet Csernus Mariann formálja meg az április 7-i bemutatón. Partnereik Szélyes Imre, Avar István, Fülöp Zsigmond és Tóth Éva lesznek.

Stuber Andrea