Mitér?*

    Mit ér egy színházi fesztivál, amely komolynak mondható múltra tekinthet vissza? Tisztelhetjük-e a korát, ha immár tizennyolcadik alkalommal kerül rá sor? Erénye vagy hibája, ha sínen van, bejáratódott, rutinná vált?

     Mire jó egy színházi fesztivál egyáltalán?

    Találkozásra? Láthatásra? Megismerésre? Egymásnak való látványos vagy szolid megörülésre? Vagy ha mindehhez kevés, arra azért elég, hogy a nézők láthassák, megismerhessék a játszókat és örülhessenek nekik?

    Mire való a színházi fesztivál? Évadvégi lazításra, levezetésre? Seregszemlézésre, bámészkodásra? Közös munkálkodásra, továbbképződésre, egymástól tanulásra? Versengésre, vitára? Összehasonlításra, egybevetésre? Konzultációra, konferenciára? Tanácskozásra, tanácstalankodásra?

      Mi lehet a résztvevő színházi alkotók célja?

     Hatásvizsgálat? A helyi publikum boldogítása? A kolléganézők megnyerése? A visszajelzések fogadása és feldolgozása? A változó összetételű, szakmaisága tekintetében megkérdőjelezhetetlen zsűri elismerésének megszerzése? A tehetség állapotfelmérése? A megtett út áttekintése?

      Mit tehet az a fesztivál, amelyikből nincs másik?

     Válasszon azok közül a funkciók közül, amelyeket egyszerre kellene betöltenie? Legyen csak ilyesféle vagy olyasféle? Netán egyszer ilyen, másszor amolyan? Döntse el, mi számára a legfontosabb? Avagy próbálja meg a szintézisét létrehozni mindannak, ami a különböző feladatokból, vállalásokból következik? Találja meg a megfelelő arányokat?

      Ki döntsön efelől?

      Az, akinek fontos a fesztivál múltja, jelene, jövője? Aki tehet érte valamit? Aki kérdéseket fogalmaz meg? Aki a lehetséges válaszokat mondja? Aki elég nyitott és elég felelősséget érez ahhoz, hogy mind a kérdésekre, mind a válaszokra odafigyeljen?

Stuber Andrea

    * Mitér annak a képzeletbeli településnek a neve, ahová Bacsó Péter Te rongyos élet! című filmjében hőseinket kitelepítették a fővárosból. Amikor a Tímár Éva játszotta úriasszony meglátta a helység névtábláját a vasútállomáson, hisztérikus nevetésben tört ki. Mit ér? Mit ér? – ismételgette.