Amit Déjà vu

Egy zsűritag vallomása

Hegedűs D. Géza:

    Ez alatt a tíz nap alatt mindenekelőtt azzal szembesültem, mit hagytam ki eddig, amíg nem figyeltem különösebben a határon túli magyar színházakra. Az élt bennem, hogy a rendszerváltozás környékén némiképp kivéreztek a társulatok, most pedig rácsodálkozhattam arra, mennyi-mennyi kvalitásos ember van a soraikban. Generációváltás tanúja lehettem itt: rengeteg tehetséges fiatalt látok mindenfelé. A színvonal-ingadozás is ezzel függhet össze – ezek a fiatalok még kissé tán tapasztalatlanok, de karakteres csapatokat alkotnak, s hatalmas energiákkal, nagy kísérletező kedvvel dolgoznak. Lelkesítőnek találom, ahogy kisebbségiként beágyazódva a többségi kultúrába, kölcsönösen termékenyítőleg hatnak egymásra, szellemi értelemben összekapaszkodnak. Arra gondolok, ahogy például a Cseresznyéskert színészei alkotótársai a román rendezőnőnek, vagy ahogy a beregszásziak Három nővérében megjelenik a szlávság. Ez a multikulturális összefonódás és együtthatás nagyszerű dolog. Igazolja azt a régi meggyőződésemet, hogy ha a népek között feszültség támad, akkor azt valamilyen módon a politika gerjeszti, a művészethez viszont nem férhet hozzá.

     Szívesen láttam a bátor, ambiciózus formai törekvéseket. Meg is lepett kicsit, hogy milyen szép szabadsággal, öntörvényűen nyúlnak a színházi alkotók a drámákhoz. Nem érzik kötelezőnek, hogy tartsák magukat a konvenciókhoz. Nagyra értékelem például, ahogy Barta Lajos Szerelem című művét bravúrosan meghúzta Bodó A. Ottó dramaturg, vagy ahogy Barabás Olga kezelte Brecht Szecsuániját. Az is öröm számomra, hogy négy kortárs magyar darab is szerepelt a fesztivál programjában, igazolva, hogy ebben a dimenzióban sincsenek határok.

    Nem volt nehéz döntenie a zsűrinek. Az volt a célunk, hogy a díjakon keresztül minél több tehetséges megnyilvánulást visszaigazoljunk, legalább gesztus értékkel. Ha csak arra gondolok, hogy micsoda mozgáskultúráról tettek tanúbizonyságot a színészek jó néhány előadásban, máris szét tudnék osztani egy sor díjat. Például Bogdán Zsolt és B. Fülöp Erzsébet A szökésben! És hát a Godot-ra várva! Ha van magas foka a színművészetnek, abból mi európai szintű leckét kaptunk a sepsiszentgyörgyi előadás szereplőitől. Különösen örültem a szerbiaiak produkcióinak. Amikor őket nézem, elámulok, mennyi energia rejlik még ebben a szakmában! Élni akarás, erő, szenvedély sugárzik a színházukból. Olyan embereket látok, akik számára az egyetlen út, az értelmes élet lehetősége – a színház. Ez megrendítő élmény. Hiszen abban a városban, ahonnan én jövök, leggyakrabban az „ipari” színházzal lehet találkozni.

    Szerettem a fesztivál off programjait is. Kíváncsi ember lévén mindenhová bekukkantottam. Jó, hogy Duró Győzőnél például szerzővel is lehetett találkozni (Háy Jánossal), s mód nyílt kérdéseket feltenni az itt szerepelt darabjait illetően. Sáry László kurzusa is csoda. Ő az utolsó varázslók egyike, aki csupa szeretet, s adott esetben még azt is rajongva tudja mondani, hogy „Gyerekek, most rosszak voltatok!”

    Rendkívül tanulságosnak és hasznosnak találtam a szakmai beszélgetéseket. Mindannyiunknak fontos az őszinte visszajelzés, éhesek vagyunk a hozzáértő hozzászólásokra. Bár én sosem szoktam vitatkozni a munkámat bírálókkal – hiszen akit magával a játékkal nem győztem meg, azt nyilván szavakkal sem fogom –, de erősen igénylem a véleménynyilvánítást. Olyan is előfordult már velem, hogy egy kritika néhány szavas megállapítása alapvetően befolyásolta, előrelendítette az alakításomat. Nagyszerű, hogy itt friss, gyors, azonnali a reagálás a teljesítményekre, egyrészt a szakmai viták, másrészt a fesztiválújság jóvoltából. (Az utóbbiról csak annyit, anélkül, hogy hízelegni akarnék: fantasztikus teljesítmény. Gyűjtöm a Kisvárdai Lapokat, hazaviszem, lefűzöm, elteszem. Egyszer majd jön valaki, aki PhD-t akar írni belőle, annak talán kölcsön adom, ha szépen kéri.)

    Nagyon hiszek ennek a fesztiválnak a létjogosultságában. Itt megteremtődött valami értékes, amihez hozzá tartozik ennek a helynek a varázsa is. Szeretném, ha az otthoni kollégáim közül minél többen ellátogatnának ide, hadd lássák mindazt, amit itt látni lehet! Annyit már el is gondoltam magamban, hogy jövőre megpróbálom ide Kisvárdára szervezni a MASZK színészegyesület mesterkurzusát. Határon inneni és túli színészek közös részvételével.

Lejegyezte: Stuber Andrea