Ez hát a sors és nincs vég semmiben?

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

Székesfehérvári Vörösmarty Színház

Sötét és semmi vannak. Jószerével nincs is díszlet a Vörösmarty Színház színpadán a Csongor és Tünde előadásakor. Elöl rizs zsizseg a szereplők lába alatt, hátul víztükör csillog. A rizs külön jó szolgálatot tesz, amikor Ilma és Balga előadáskezdő lakodalmán a vendégek megszórhatják vele az ifjú párt. A tócsában olykor gyertyák égnek, fölötte fáklyák lobognak. Néha párok táncolnak, ilyenkor repül-fröcsköl a víz szerte-széjjel. Gyakran zuhog az eső. Az egyetlen berendezési tárgy a színen egy elkorhadt fa hatalmas, letört ága-boga. Az előadás tömény, sűrű vizualitás. Borongós, sejtelmes és rejtelmes látványvilág. Vonós hangszerek fájdalmas futamai, emberek, árnyak. Csupa expresszív kép, impresszionisztikus hangulat. S ami mindebből a nézőben összegződik, az a tanácstalanságnak és a megrendülésnek különös elegye. Ha nekem kell eldöntenem, mit láttunk, én arra hajlok: gyönyörűséges és gyötrelmes vándorlást egy különös, kietlen, szürreális világban. A rádöbbentést az élet és a halál felfoghatatlan voltára. Mottója, ha van az előadásnak, nem lehet más, mint a Kozáry Ferenc játszotta Tudós két sora:

„S én nem kívántam, hogy legyek, s vagyok!

Majd nem kívánnék halni s meghalok!”

A felújított és átépített székesfehérvári Vörösmarty Színház nyitóelőadásaként a névadó színjátékát vitte közönség elé egy variábilis nevű ukrán vendégrendező. A negyvenegy éves kijevi alkotó nevét az ukránok így írják át latin betűkre: Vladislav Troitzkyi. A magyar színlap Vladiszlav Troitskijnak hirdeti, de szabályaink szerint alighanem Trojckijként kellene papírra vetnünk a nevét. Csupán néhány éve végzett színész-rendező, ám több mint egy évtizede visz színházat Kijevben. Eddigi rendezéseinek listáján Ghelderode, Sartre és Strindberg szerepel, s csinált egy ukrán környezetbe helyezett Macbethet is, amely sikerrel szerepelt tavaly nyáron a gyulai Shakespeare Fesztiválon. Most, a fehérvári bemutatóhoz készült műsorfüzetben kicsit mentegetőzik előre: „Én a lehető legnagyobb tisztelettel viszonyultam Vörösmarty darabjához, nem volt szándékomban sem torzítani, sem megváltoztatni a mű lényegét.” Ugyanakkor nyilván célzatosan idézik ugyanezeken a lapokon Robert Wilsontól ezt a passzust: „Előadásaim a nézők fejében születnek, ezért nem is a szöveg interpretációját kínálom, hanem olyan vizuális és akusztikai képanyagot, ami a szöveg illusztrálása ellen dolgozik, és megadja a nézőnek az asszociálás lehetőségét.”

Trojckij elképzelése a Csongor és Tündéről egy olyan emberé, aki olvasván a számára ismeretlen művet, erős képeket látott meg benne, amelyek erős érzetek hatásos kifejezésére alkalmasak. (És a Vörösmarty-kánon ismeretében az mindig érdekes, hogy mi ragadja meg a nagy magyar klasszikus darabból a kívülállót.) Az ukrán színházi ember nem tündérmeseként fogja fel a darabot, nem is népi figurák bohókás kergetőzéseként, hanem baljósan ünnepélyes, sötét ragyogású, misztikus létdrámának érzi és érzékelteti. Trojckijt nem érdeklik a vicces epizódok, a színpadi tréfák. Nem ambicionálja, hogy hősei ördögfiókákat bolondítsanak, szép hölgynek hitt karosszéknek udvaroljanak vagy hipp-hopp átváltozgassanak. Nála a szereplők mennek és kétségbeesetten kutatnak. Istenkeresők. Emberkeresők. Szerelemkeresők. Az előadás első és utolsó képe egy és ugyanaz. Mindenki ott ül-áll a színpad középi magányos fa körül. A boldogtalanok serege. Egy nő sétál közöttük és énekel: Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem. A színpad jobb oldalán Závodszky Noémi elegáns, fekete ruhás, kalapos, napszemüveges Mirígye mindvégig éberen figyeli az eseményeket. Ő az, aki Csongor és Tünde együtt töltött éjszakája után fekete kendővel köti be a két fiatal szemét. Így indulnak útjukra, s így is járják végig: vakon.

Trojckij felfigyel például arra, hogy Balga – elmondása szerint – felkötötte magát, miután Ilmának nyoma veszett. (Esetünkben egyenesen a lagziból viszi magával Tünde az ifiasszonyt.) S ezúttal szemtanúi is lehetünk a drámai jelenetnek; a sikertelen öngyilkossági kísérletnek. Gondolhatnánk ebből, hogy a fehérvári előadás csupa komorság, búbánat és tragédia. De nem. Még egy nem várt, meghitt, ebédelős kettőse is akad Bodnár Vivien és Juhász Illés Ilma-Balga párosának. Juhász Illés egyébként is az a típus, akinek kedélyességet nemigen lehet eliminálni. A színésznek ez a vonása hasznosulni tud például akkor, amikor körül kell táncolnia Palla Szabinát, aki mint Ledér (esetleg mint Mirígy lánya) mintegy rekviemet énekel önmaga felett. Ez egyike az előadás erőteljes, ámbár talányos jeleneteinek.

Perovics Zoltán díszlettervező, Bánki Róza jelmeztervező és a zene szerzői és előadói mind kiváló alkotótársak Trojckij számára. Már a színészekkel nem volt olyan nagy szerencséje a vendégrendezőnek. Illetve – ha úgy vesszük – a színészek peche, hogy rendezőjük a magyar nyelv ismerete híján nyilván nem volt képes felmérni, micsoda irdatlan feladat Vörösmarty műve, s nem segíthette eléggé a szöveg értelmezését. Zömmel hiányzik a szavak mögül a felismert gondolat. Vagy az intellektuális erő. Vagy a személyesség hitele. Később – amikor Szabó Gyula a két, összecsúszott hármasút-jelenetben nagy szakmai biztonsággal előadja a Fejedelem monológját – felfedezzük, hogy az eddig felsoroltakon túl a megfelelő beszédtechnika is hiányzik. Szűcs Kata enyhén raccsolva, zárt, merev alakzatban, kevéssé kifejező arccal játssza Tündét. Száraz Dénes legalább mutat némi eltompult, megfogyott erőt Csongorként, amint üldögél bekötött szemmel, felgyűrt nadrágban.

A darab végén Tünde elveszíti a halhatatlanságot, viszont megleli Csongort. Ekkor a fehérvári két bolyongó végre elcsendesedik, megáll, lenyugszik. Kedvesen elkezdenek ismerkedni egymással.

Megörökítenék még egy magán jellegű, szép pillanatot az előadásból, a második sor egyes székéből kilesve. Szabó Gyula épp fölényesen lebírja a Fejedelem monológját. A színpadnyílás mögött az ördögfiakat alakító színészek ülnek, várják jelenésüket. Nagy figyelemmel és olykor az odaillő mosollyal arcukon figyelik az idős színészt. Kell ez nekik. Ahogy kell ez a színészi erőket ugyan meghaladó, mégis igen figyelemreméltó, formátumos vállalkozás is.

Stuber Andrea