Budapest – Miskolc staféta Bogotában

A budapesti Katona József Színház nem ismeretlen Kolumbiában. Az idei bogotai fesztiválra utazó társulat ezt személyesen is megtapasztalhatta: találkoztak ugyanis nézőkkel, akik máig emlegetik a Három nővért, amellyel tizenhat évvel ezelőtt szerepeltek ott Zsámbéki Gábor színészei. Most is Csehovot kínáltak a katonások – Fanny Mikey művésznő, aki Ascher Tamásnak nagy tisztelője, személyesen válogatta be a programba az Ivanov előadását –, s ismét szép sikert arattak.

Az ennyire távoli vendégszereplés mindig nagy gond és nagy élmény egyszerre. Talán meglepőnek tűnik, de a díszlet például el sem utazott. A szállításnál még mindig olcsóbb megoldásnak bizonyult az, hogy a helybéliek „legyártsák” a díszletet az ottani műhelyben, természetesen az Ivanov színpadképét tervező Khell Zsolt szigorú felügyelete mellett. (Tehát talán e pillanatban is ott nyugszanak még valahol Bogotában az Ivanov ’60-as évekbeli szocreál stílust idéző helyszínének darabjai.) A jelmezek és a kellékek viszont nekivágtak a tengerentúlnak, méretes ládákban, s – több héttel a katonások fellépte, majd hazautazása után – egyelőre még vissza sem érkeztek Budapestre. A társulat tagjai kétszeri átszállással, majdnem huszonnégy órás repülőúttal jutottak el a dél-amerikai városba, ahol hétórás időeltolódás, mellbevágóan párás időjárás és mindennapos esőzés fogadta őket. Valamint fontos instrukciók, szabályok, intelmek, szükséges óvintézkedések, mivel a közbiztonság enyhén szólva is bizonytalan, jóllehet mindenfelé géppisztolyos katonák vigyázzák a rendet. (Sajnos nem sikerült megelőzni a bajt: akadt olyan színészünk, akit fényes délben kiraboltak, kést szegezve az oldalának.)

Ötször játszotta el az Ivanovot a Katona József Színház Bogotában, s a nézők minden alkalommal ovációval köszöntötték, állva tapsolták meg a színészeket. (Igaz, ez ott egyáltalán nem rendkívüli – ilyen vérmérsékletű a helyi publikum.) Sor került közönségtalálkozóra is, amelyen izgalmas kérdések és becses vélemények igazolták a nézők értő, érzékeny érdeklődését.

A Katona József Színház társulatát szinte váltotta a kolumbiai fővárosban a Miskolci Nemzeti Színház csapata, amely ugyancsak meghívást kapott a bogotai fesztiválra. A Halasi Imre igazgatta teátrum két előadással szerepelt a programban, mindkettő Paulo Magelli olasz vendégrendező munkája. Az egyik az Agyő Európa, Európa agyő! című produkció. Négy estén adták elő a miskolciak a telt ház lelkesedése közepette ezt a különös fantáziadarabot, amelynek szerzője a rendező, a társulat, továbbá fontos alkotótársa a műnek Alexander Balanescu zeneszerző. A miskolciak másik fellépődarabja egy korai Ödön von Horváth-mű, a Szép kilátás című szatírikus komédia. Ez utóbbit három alkalommal láthatta a fesztivál közönsége. (Egyébként a két Magelli-rendezésnek egymást követő napokon tartották a premierjét Miskolcon.)

Az Agyő Európa, Európa agyő résztvevői mindenesetre megtapasztalhatták, hogy Bogotában az ember milyen távolinak és kicsinek érezheti Európát. A színészek különös, érdekes és felzaklató kalandként élték meg a munka jellegű látogatást a messzi dél-amerikai városban, ahol gyönyörűséges „Andrássy utakon” sétálgathattak – kizárólag csoportoson –, de a mellékutcába egyáltalán nem volt ajánlatos és tanácsos benézniük. Miközben a város történelmi és kulturális értékek tömegét kínálta – túl a bőkezűen ontott, kivételes és speciális színházi fesztiválprogramon.

Stuber Andrea