Jobblada a fegyvergyáros lányáról

Barbara őrnagy

Stúdió „K”

Barbara őrnagy, szatírjáték G. B. Shaw nyomán (Stúdió „K”)

Írta: Szeredás András és Fodor Tamás. Díszlet: Szegő György. Jelmez: Németh Ilona. Rendező: Fodor Tamás.

Szereplők: Fodor Tamás, Horváth Zsuzsa, Homonnai Katalin, Téglás Márton, Kakasy Dóra, Géczi Zoltán. Nádasi László, Hannus Zoltán, Nyakó Júlia, Szabó Domokos, Tamási Zoltán.

Bizonyára nem a kerek számokhoz való vonzódás az oka, de az épp tízéves Stúdió „K” egy épp százéves színdarabhoz kapott kedvet. George Bernard Shaw Barbara őrnagy című munkáját vette kézbe Szeredás András és Fodor Tamás. Feltehetőleg avval a céllal, hogy egyrészt mának szóló, másrészt testre szabott változatot készítsenek belőle a Stúdió „K” társulata számára.

Lehetséges, hogy a Barbara őrnagy kétségeket szült, merthogy bőségesen magyarázta a szerző. (1906-ban utólagos előszót írt hozzá Shaw, közel feleakkora terjedelműt, mint maga a darab.) A mi színházi köreinkben nem keltett nagy buzgalmat a mű az elmúlt száz év során, hiszen mindössze kétszer vitték közönség elé. Két különböző érában fordult meg a színpadon, s elképzelhető, hogy egyik korszak sem érezte teljesen magáénak. Meg az is lehet, hogy mindkét produkció azt hüvelyezte ki magának a kissé tán nehezen áttekinthető, „előbrechtes” színdarabból, ami az érdekében állt. Vagy, hogy szebben fogalmazzunk: amire fogékonynak bizonyultak a korabeli színházcsinálók és a közönség. Az 1937-es magyarországi ősbemutatóról beszámoló Bethlen Margit grófnő így vélekedett a vígjátékról: igen mulatságos propagandaírás a szegénység ellen. Legközelebb csak 1960-ban volt látható a Barbara őrnagy, akkor a Nemzeti Katona József színházában (Básti Lajossal, Mészáros Ágival, Kálmán Györggyel, Makay Margittal). Nyilván ki lehetett hallani belőle a létező kapitalizmus kritikáját, nem pusztán a háborús iparág elítélését, de eleve a tőkefelhalmozásét, valamint a szegényekkel való szolidaritást.

S vajon mit mond ma Shaw darabja?

Talán azt, hogy mostanában nem annyira kategorikusak a dolgok. Elmosódtak a morális és a szemantikai határok. Nem ismerünk bombagyárosokat (a Clodo nevű bűnözőn kívül, akit Németországban kedvezményesen szabadon bocsátottak épp), csak nagyvállalkozókat – Fodor Tamás Undershaftja is így nevezi magát az előadásban –, és nem látszanak azok az erkölcsi magaslatok, ahonnan például egy ifjú klasszikafilológus (lét)biztonságosan megvetheti a fegyverbárót, s ahonnan a nagy lábon élő família lenézheti az apa vagyonszerző tevékenységét.

A Stúdió „K” meghitt, családias, pókhálós pincéjében természetesen nem elevenedik meg előttünk a jómódú angol társaság kényelmes élete és elegáns otthona. Már amikor belépünk a színháztermecskébe, akkor is földön fekvő hajléktalanok között visz az utunk, legfeljebb észre sem vesszük őket. (Alkalmasint erről szól maga az előadás is, hogy mennyi mindent észre sem veszünk már.) Szabó Domokos és Tamási Zoltán kartonpapír alól előkászálódva, nyekergőt tekerve, éneklő/fütyülő koldusként kezdi el a játékot. Köztük és közöttünk, a kétoldali nézőtérrel szegélyezett színpadon várja az Undershaft család, hogy megismerjük őket. Ott ül majd jelzésszerű otthonában (néhány csinosabb lámpaernyő alatt) Horváth Zsuzsa Lady Britomartja, aki csak annyiban főúri hölgy, hogy szolid, nagymamacsipkés ruhát visel, de egyébként pont az a lendületes, szeles, enyhén pikírt, lezserül intonáló asszony, aki Horváth Zsuzsától kitelik. Vele szemben ül a két lánya – az előadásban fontos szerepet játszanak a szembesülések, amelyek koreografált szembeülésekben konkretizálódnak –, Kakasy Dóra öltözködni és énekelni láthatóan szerető, életvidám, jópofa Sarahja és Homonnai Katalin kevés beszédű, figyelő tekintetű Barbarája. Mindkét ifjú hölgynek vőlegénye van, ám a Sarah-hoz tartozó fiatalembert távol tartják bokros teendői a Mátyás utcától, így ő csak telefonon értesül a darab eseményeiről, amikor Sarah felhívja őt és beszámol neki. (Valójában persze az történik, hogy Szeredás András és Fodor Tamás verziója a Stúdió „K”-hoz igazítja a darabot, s a rendező valószínűleg nem kívánt még egy fiúszerepet kiosztani.) A temperamentumos, szőke Kakasy Dóra amolyan prózai szubrett funkciót látszik betölteni igen elevenen, azt a hatást ellenpontozva, amelyet Homonnai Katalin kelt a címszerepben. Homonnai nagyjából mostanra ért el a bájos, ifjú naivától a mélázva is sugárzó, titokzatos nő szerepköréig. Valami különös, intellektuálisnak ható vonzerővel bírhat, s ez nem téveszthető össze avval az asszonyi csáberővel, amelynek ábrázolására a Stúdió „K” társulatában a borzongatú altú Nyakó Júlia a leginkább hivatott. (Igaz, Nyakó karakterszerepekben is markáns, ami Homonnairól egyelőre talán kevésbé mondható el.) Két fiatalember lesi még a színen Horváth Zsuzsa határozott anyafigurájának megnyilvánulásait: Téglás Márton szangvinikus Stephanja (akinek van egy-két telitalálatos hangsúlya a tartózkodása kifejezésére, majd az előadás menetében elfogy alóla a szerep) és Géczi Zoltán készséges, megnyerő Adolphusa, Barbara társa és partnere. Ők fognak avval szembesülni, hogy kellemes életüket, szórakozásukat, időtöltésüket és/vagy munkálkodásukat, jótékonykodásukat voltaképp a tőlük külön élő, általuk nem ismert, ám elvből utált fegyvergyáros atya finanszírozza.

Barbara a Stúdió „K” verziójában a magyarul bizarr nevű Üdvhadsereg helyett a romantikusabban hangzó Szív Gárdában tevékenykedik, ott pátyolgatja a szegényeket. (Hanem a szervezet jelvénye úgy fest, mintha a szív eleve fogoly volna. A szívre rajzolt keresztet éppenséggel rácsnak is nézhetjük.) Kézenfekvő módon a Fodor Tamás rendezte Barbara épp színházi előadásra készül a pártfogoltjaival. Fellépésük nyomán az adományok jóvoltából talán fenntartható marad a menhely, ahol a derék gárdisták meleg levest, lelki vigaszt és a mennyország ígéretét kínálják a rászorulóknak. Egészen pontosan Nyakó Júlia pályaelhagyó utcanőjének és a nyitóképben látott két csavargónak. (A Stúdió K Shaw-hoz képest kisebb befogadóképességű menhelyet működtet a darabban, ennek fejében viszont jobb szereplehetőségeket nyújt a kevesebb résztvevőnek.) Tamási Zoltán Peter Shirley-je és Szabó Domokos Gógyis Price-a halványan tragikus–komikus jellegű párost alkot. Tamási Zoltán színészi habitusától és szálkás humorától alighanem a pátosz áll legtávolabb. Színpadi létét olyanfajta sebezhetőség és mesterkéletlenség jellemzi, hogy az akár amatőrségnek is kiadható. Ha egy ilyen típusú színész halkan, egyszerűen, szűk regiszterben megszólaltatja egy elbocsátott vágóhídi munkás panaszait, az sokkal hatásosabb, mint egy zengő drámai nagyária. Szabó Domokos ugyancsak élvezetesen és élvezettel ereszkedik alá, hogy megmutassa egy kispályás szélhámos és nagyszájú vagány óvatos duhajkodását. Szabó Domokos most azon a terepen mozog nagy biztonsággal és meggyőző eredménnyel, amelyet a Stúdió „K”-ban leginkább Hannus Zoltán szokott uralni, akinek azonban most is jut feladatul egy dúvad figura. (Kapja hozzá Bill jó kis „evangéliumát” a két latorról és Jézusról.)

Mondani sem kell talán, hogy a Szív Gárda otthonának megmentője épp a gyűlölt iparmágnás, vagyis Fodor Tamás Undershaftja lesz. Szögezzük le rögtön, hogy szereposztási tévedés áldozatai vagyunk. Nyilván az lenne a dolgunk nézőként, hogy ne szimpatizáljunk Undershafttal, de egy Fodor Tamás játszotta hőssel eleve nehéz nem szimpatizálni. Az sem sokat segít, ha szereplőtársai elmondják őt mindenféle gátlástalan, cinikus gazembernek. Fodor Tamás arcából ugyanis nem vonhatjuk ki az okos figyelem vonásait, az ironikus mosolyt és a szemek huncut csillogását. Ráadásul Fodor Tamás maga is utal arra, hogy ő Fodor Tamás is, nem csak Undershaft, hiszen szerepének egyetlen pontján kel ki magából, amikor a politikusokat, az országgyűlési képviselőket szidalmazza. Márpedig ha ezt Fodor Tamás teszi, aki rendelkezik személyes tapasztalatokkal (sőt gyakorlattal), annak megvan a maga bukéja. Fodor Undershaftjának őszinte elítélése azért is túlzott elvárás, mert az előadás bemutatja számunkra, amivel Shaw-nál a gyáros érvel: hogy tudniillik adományokkal senkit nem lehet talpra állítani. Fodor Undershaftja farag embert Hannus Zoltán agresszív és elzüllött Bill Walkeréből, miután állást, fizetést és szolgálati lakást ad neki. Hogy épp egy hadiipari telepen – azon kellene fennakadnunk.

Visszatérve még a gondos, aprólékos és szórakoztató menhelyjelenetre – amelyről a ráérősebb nézőnek eszébe juthat Gorkij Éjjeli menedékhelye, az a dráma három évvel előbb született, gyors világsikert aratott, s ha engem kérdeznek, én arra tippelek, hogy Shaw ismerte –, abból megértjük a jótékonyság hierarchikus viszonyait is, az istápoltak tökéletes kiszolgáltatottságát az istápolóknak. Az utóbb következő fegyvergyári termékbemutató szcénája viszont egyszerre hat elnagyoltnak és kicsináltnak. (A demonstrációs babának pedig mintha csak a plakátra kerülés lenne az egyetlen indoka és funkciója.)

Az utódot és örököst kereső családfenntartó a darabban azt célozza, hogy tevékenysége létjogosultságáról, hasznosságáról, sőt már-már karitatív jellegéről meggyőzze elvhű, isten- és békepárti lányát, Barbarát. (Véleményem szerint egyébként Fodor Undershaftja mindhárom Stúdió „K”-beli gyerekével elégedett lehet, de megértem, ha Homonnai Katalin csendes, zárkózott, tűnődő Barbarája különösen tetszik neki.) Bár az némiképp zavarba ejtő, hogy az előadás kissé összekuszálódó vége felé kiderül: Homonnai Barbarája bigott, s voltaképp a vőlegényét is csak valami különös szeszélyből tartja maga mellett. Mint ahogy az is váratlan, hogy jegyese, a görögtanár – Géczi Zoltán mértékletes alakításában – afféle forradalmi hevülettől vezérelve hajtja végre pálfordulását. Övé lesz Undershaftnak nemcsak a lánya, hanem a fele (hadi)birodalma is. Betársul leendő apósához a cégbe, de talán csak azért, hogy a nincsteleneket felfegyverezhesse majd. Shaw-nál Barbara a kezdeti dacos ellenkezése után végül is a fiúval tart, mivel a gyártelep megmentendő lelkek tömegét garantálja számára. Abban azonban lehet, hogy mindkét verzió egyetért: ha a lány oda beteszi a lábát, jaj az üzemnek, a termelésnek, az extraprofitnak, de még a lelkeknek is.

A Barbara őrnagy barátságos, nem túl unalmas, nem túl érdekes este a Stúdió „K” pincéjében. Szerény, kiegyensúlyozott adok-kapok: se több, se kevesebb nem lesz tőle az ember.

Stuber Andrea