Stuber Andrea

Telekes

LaBute: A modell

Pesti Színház

színikritika

zsollye.hu 2005.III.9.

 

Telekes

 

Egy fehér alapon fehér festmény – a láthatatlan remekmű – képezi a művészet (valamint a vita) tárgyát Yasmina Reza „Művészet” című darabjában. (A Katona József Színház játssza nagy sikerrel hosszú évek óta.) Ott valójában nem a művészetről van szó, hanem a barátságról. Neil LaBute A modell című munkája viszont oda fut ki, hogy a művészetről tesz fel alapkérdéseket. Mi a művészet, mettől meddig tart, és vannak-e morális határai? Odáig pedig kellemes, gördülékeny színpadi játék négy fiatalról; szerelem, barátság, hűség témakörben. Legfőbb erénye, hogy tökéletesen mentesnek látszik attól a görcstől, amellyel számos kortárs színpadi szerző kortárs színpadi művet ír. Csak azért, hogy kortárs színpadi műve legyen neki.

A Pesti Színházban bemutatott A modellnek két közös vonása van a katonás „Művészettel”. Az egyik a fehér vászon, amely itt is keretez, jelez és teret hagy a képzeletnek (díszlet: Füzér Anni). A másik pedig Lukáts Andor személye, aki a Petőfi Sándor utcában szereplője az előadásnak, a Váci utcában pedig rendezője. A Pestiben négy színinövendék mutatkozik be, Marton László végzős osztályának hallgatói. Afféle kihelyezett vizsgaelőadás ez tehát. És Lukáts Andor oly szépen, gondosan pátyolgatja a tanoncokat, hogy közös munkájuk méltán került a Vígszínház repertoárjára. (Kétszeri megtekintés tapasztalata alapján azt mondom, hogy bár a Pesti Színház bérlettulajdonosait meglepetésként érte a darab és az előadás szikár külalakja, kendőzetlen stílusa és helyenkénti nyers modora, a végére határozottan megbarátkoztak a négy ismeretlen színésszel.)

A szereplők közül mindenekelőtt Telekes Pétert kell kiemelni, azután Telekes Pétert, majd Telekes Pétert. Az ő teljesítménye egy klasszikus, békebeli színházi életben igazi kiugrással érne fel: címlapok, sztárszerepek és rajongói hadak követnék. Telekes afféle kedves, jóravaló béna gyerekből indítja Adam figuráját, hogy aztán egy lány érdeklődése, szerelme hatására kikupálódjon: magabiztossá és vonzóvá váljon. Hőse fejlődésének minden egyes etapjában pontosan hozza a megfelelő külső-belső állapotot, ráadásul bizonyos önironikus szkepszissel figyeli magát, vagyis a fiú tetteit és megnyilvánulásait. Zeck Julianna főként a megfontolt céltudatosságot, a szájbarágós igyekezetet és a didaktikus hajlamot mutatja meg Evelyne-ből. (A színésznő kapott ugyan Jánoskúti Márta jelmeztervezőtől piros színben egy leheletnyi ördögiséget, de ebben az Evelyne-ben nincsen semmi démoni.) Varju Kálmán Philippe-ként az átlagos fiút hozza, jól fejlett macsó öntudattal és egy férfibarátság végének szépen eljátszott pillanataival. Tornyi Ildikó Jennyje szintén formás alakítás. Már a testtartásával is sugallja a színésznő azt a kedves, készséges lányt, akiben a jó csajok magabiztossága viaskodik a csak jó csajok kisebbrendűségi komplexusával. Egyszóval érdemes volt a négy fiatalt vegyes párosban elindítani a Váci utcai pályán.

Stuber Andrea