Személyesen |
Kováts Adél |
interjú |
Népszabadság Jövő 7 2005.I.21. |
Személyesen
A Radnóti Színház nagy sikerű, hosszú életű Csehov-bemutatójában, a Ványa bácsiban Kováts Adél játszotta Jelena Andrejevnát. Volt a Radnótinak még két, múlékonyabb Csehovja, azokban Kováts Adél nem szerepelt. Jó ómennek tekinthetjük tehát, hogy a hamarosan színre kerülő Cseresznyéskertben Kováts Adél formálja meg Ranyevszkaját.
– Nehezebb szerep, mint Jelena Andrejevna, talán ez Csehov legbonyolultabb, legösszetettebb nőalakja – mondja a színésznő. – Érdekes, hogy a Cseresznyéskert éppúgy egy megújult társulat első produkciója lesz, ahogy a Ványa bácsi is az volt. Persze eltelt azóta számos szezon, közben tudatosabb színésznő lettem. A Cseresznyéskert-bemutató ötlete a Krétakör Sirája láttán született meg Bálint András igazgatóban. Akkor most jöjjön a Cseresznyéskert! – mondta, s Valló Péter rendezőnek volt kedve ehhez a darabhoz. Még nem döntöttek sem a premier időpontja felől, sem a szereposztásról, de az már biztos volt, hogy én játszom Ranyevszkaját – ilyen kedvező helyzetben még sosem voltam, viszont a súlyát is érzem ennek. Valló Péter azzal kezdte a próbákat, hogy felsorolta, nagy színésznőink közül ki mindenki lépett fel ebben a szerepben, és miért nem volt jó benne, vagy legalábbis miért nem felelt meg az ő elképzelésének. Majd olyan fantasztikusan kielemezte a darabot, hogy attól az ember elszörnyedt, és úgy érezte, ennyi mindent nem is tud eljátszani. Azután nekiláttunk a munkának.
– Sokszor dolgozott már Valló Péterrel. Képesek még meglepni egymást a próbákon?
– Ő pontosan, részletekben gazdagon feltárta előttem a szerepet. Az én dolgom, hogy meglepjem azokkal a rakoncátlanságaimmal, amelyektől a saját képemre formálódik ez a hősnő. Mostanában épp meg kell szeretnem Ranyevszkaja gyengeségeit is. Mondhatom, dúskál bennük. Kétféle ember van, az egyik magára veszi a mások bajait is, a másik pedig még a magáét sem. Ranyevszkaja az utóbbi típusba tartozik. Elfuserált életű nő, rossz anya, bolondja a szerelemnek, és ambivalens viszony fűzi mindenhez és mindenkihez. Akadnak olyan dolgai – például hogy nem törődik a lányaival, vagy hogy eltapsolja a család vagyonát –, amelyek személy szerint tőlem a felfoghatatlanságig távol állnak. Mégis lehet szeretni őt, talán mert önkritikusan látja saját magát.
– Kovalik Ágnes, Wéber Kata, Bálint András, Schneider Zoltán, Szombathy Gyula, Martin Márta, Mészáros Tamás, Miklósy György, Lengyel Tamás, Csányi Sándor…
– Kiváló a szereposztás szerintem. Ennek a készülő bemutatónak minden esélye megvan arra, hogy társadalmilag érvényes és színészileg személyes hangú legyen. Márpedig engem az egész színházasdiból a személyesség érdekel legjobban. A mi kis színházunk ott a Nagymező utcában pont erre van teremtve. Ha minden jól megy, esetleg megélhetünk a Cseresznyéskerttel egy olyan előadássorozatot, amilyen a Ványa bácsié volt. Az a produkció vagy hét évig szerepelt műsoron, közben a játszók házasodtak, váltak, szülők lettek, s mindez valahogy beépült az előadásba. Voltak felejthetetlen estéink, amikor szinte nem is játszottuk a jeleneteket, hanem éltük.
A Cseresznyéskert bemutatója: január 23.