Stuber Andrea

Személyesen

Kováts Adél

interjú

Népszabadság Jövő 7 2005.I.21.

 

Személyesen

 

A Radnóti Színház nagy sikerű, hosszú életű Csehov-bemutatójában, a Ványa bácsiban Kováts Adél játszotta Jelena Andrejevnát. Volt a Radnótinak még két, múlékonyabb Csehovja, azokban Kováts Adél nem szerepelt. Jó ómennek tekinthetjük tehát, hogy a hamarosan színre kerülő Cseresznyéskertben Kováts Adél formálja meg Ranyevszkaját.

– Nehezebb szerep, mint Jelena Andrejevna, talán ez Csehov legbonyolultabb, legösszetettebb nőalakja – mondja a színésznő. – Érdekes, hogy a Cseresznyéskert éppúgy egy megújult társulat első produkciója lesz, ahogy a Ványa bácsi is az volt. Persze eltelt azóta számos szezon, közben tudatosabb színésznő lettem. A Cseresznyéskert-bemutató ötlete a Krétakör Sirája láttán született meg Bálint András igazgatóban. Akkor most jöjjön a Cseresznyéskert! – mondta, s Valló Péter rendezőnek volt kedve ehhez a darabhoz. Még nem döntöttek sem a premier időpontja felől, sem a szereposztásról, de az már biztos volt, hogy én játszom Ranyevszkaját – ilyen kedvező helyzetben még sosem voltam, viszont a súlyát is érzem ennek. Valló Péter azzal kezdte a próbákat, hogy felsorolta, nagy színésznőink közül ki mindenki lépett fel ebben a szerepben, és miért nem volt jó benne, vagy legalábbis miért nem felelt meg az ő elképzelésének. Majd olyan fantasztikusan kielemezte a darabot, hogy attól az ember elszörnyedt, és úgy érezte, ennyi mindent nem is tud eljátszani. Azután nekiláttunk a munkának.

– Sokszor dolgozott már Valló Péterrel. Képesek még meglepni egymást a próbákon?

– Ő pontosan, részletekben gazdagon feltárta előttem a szerepet. Az én dolgom, hogy meglepjem azokkal a rakoncátlanságaimmal, amelyektől a saját képemre formálódik ez a hősnő. Mostanában épp meg kell szeretnem Ranyevszkaja gyengeségeit is. Mondhatom, dúskál bennük. Kétféle ember van, az egyik magára veszi a mások bajait is, a másik pedig még a magáét sem. Ranyevszkaja az utóbbi típusba tartozik. Elfuserált életű nő, rossz anya, bolondja a szerelemnek, és ambivalens viszony fűzi mindenhez és mindenkihez. Akadnak olyan dolgai – például hogy nem törődik a lányaival, vagy hogy eltapsolja a család vagyonát –, amelyek személy szerint tőlem a felfoghatatlanságig távol állnak. Mégis lehet szeretni őt, talán mert önkritikusan látja saját magát.

Kovalik Ágnes, Wéber Kata, Bálint András, Schneider Zoltán, Szombathy Gyula, Martin Márta, Mészáros Tamás, Miklósy György, Lengyel Tamás, Csányi Sándor…

– Kiváló a szereposztás szerintem. Ennek a készülő bemutatónak minden esélye megvan arra, hogy társadalmilag érvényes és színészileg személyes hangú legyen. Márpedig engem az egész színházasdiból a személyesség érdekel legjobban. A mi kis színházunk ott a Nagymező utcában pont erre van teremtve. Ha minden jól megy, esetleg megélhetünk a Cseresznyéskerttel egy olyan előadássorozatot, amilyen a Ványa bácsié volt. Az a produkció vagy hét évig szerepelt műsoron, közben a játszók házasodtak, váltak, szülők lettek, s mindez valahogy beépült az előadásba. Voltak felejthetetlen estéink, amikor szinte nem is játszottuk a jeleneteket, hanem éltük.

A Cseresznyéskert bemutatója: január 23.

Stuber Andrea