Idegenben

Hogy egy fiú ikerpár mindkét tagjának ugyanaz legyen a neve, ráadásul a személyzetüket egy másik fiú ikerpár alkossa, szintén azonos nevű testvérek, ez ugyan nem életszerű találmány, de Shakespeare-nél jól bevált. Lehet összecserélgetni a fiatalembereket, egész estét betöltő vicces helyzetekben. Erre készülnek a Vígszínházban. A Tévedések vígjátékát próbálják Eszenyi Enikő irányításával.

Eszenyi négy évvel ezelőtt már megrendezte ezt a darabot, akkor a Prágai Nemzeti Színházban. (– Mindig csak a vígjátékok Shakespeare-től? – kérdem szeretettel. – Hát ezeket kérik tőlem folyton – feleli és pislog.) Akkoriban a globalizációellenes hullám volt az, ami enyhén megremegtette az előadást. A mostani bemutatóból nyilván a világ mostani állapotának lenyomata sejlik majd elő. Arról van szó, hogy vajon milyen lehet az idegeneket egyáltalán nem toleráló Efezoszban külföldinek lenni.

No de ebbe azért túlságosan nem merülhet bele a produkció, mert ha mégis, akkor a közönség nem nevetni fog, hanem sírni. Ez utóbbira egyelőre semmi ingerenciánk nincs a próbán, ahol a bermudás, napszemüveges, hátizsákos, térképszorongató turistának öltözött Pindroch Csaba (Antipholus) bőszen csapkodja Csöre Gábor (Dromio) fejét egy félig telt ásványvizes palackkal. Már benne vannak a bonyodalomban nyakig. Jön a shoppingolásból érkező, plázacicának öltözött, fekete parókás Hegyi Barbara (Adriana), hogy a saját férjének nézze azt, aki valójában a sógora. Lesz haddelhadd, tányér- és cseréptörés mindjárt.

A buzgón gyakorló színészek háta mögött térül-fordul Kentaur kockaháznyi díszlete, amely voltaképp egy egész háztömb funkcióját tölti be. Ahogy az ügyelő mozgásba hozza a forgószínpadot – Eszenyi többször kipróbálja, mennyi ideig és milyen sebességgel keringjen a díszlet John Lennon Imagine-jének hangjaira –, elvonul előttünk a Kanos Tigris Night Club, a Turul ház, a Hotel Bús Kentaur, a pénzváltó és az ékszerész portálja. S itt nyüzsögnek az efezosziak, vagyis Marton László növendékei, akik gyakorlatos színészként ebben a produkcióban lépnek először színpadra. Némelyikük – mint például a Lucianát játszó Tornyi Ildikó vagy a Zöldi Gergely fordításában egyszerűen Kurvának nevezett szerepet megformáló Cseh Judit – már nyílt színi tapsot is kapott, jóval a premier előtt. Egy korábbi próbán, a vígszínházi nyílt napon, amikor zsúfolt háznyi néző figyelte szeretteljes érdeklődéssel a munkát.

S hogy ne csak a fiatalokat ajánlgassuk: ott lesz – ahol még nem volt – a Vígszínház színpadán Cserhalmi György is, aki a kerettörténet kulcsfigurája. Ő játssza a zűrös ikrek apját, az Efezoszban bajba kerülő Égeont.

E Shakespeare-darab főszerepeiben általában négy ifjú színész lép fel: a két-két ikerfiú megtestesítője. A Vígszínház előadása egyszerűsít: Pindroch és Csöre formálja meg mindkét kettőst. Ebben az esetben különleges rendezői megoldást kíván az utolsó jelenet, ahol mind a négy szereplő színen van. Hogy Eszenyi Enikő mit talált ki a végére, nem tudhatom, mert egyik próbán sem jutottunk el idáig. Meg nem is volna szép tőlem, ha elárulnám.

Bemutató: október 9-én.

Stuber Andrea