Moszkvából, Moszkvából!

Janusz Głowacki lengyel drámaíró New Yorkban él, lengyelül ír színdarabokat, és per pillanat az oroszokról van – rájuk nézve nem túl hízelgő – mondanivalója. Az 1938-as születésű Głowacki, aki a nyolcvanas évek elején hagyta el Lengyelországot, emigrációja bő két évtizedében nyolc színdarabot írt. Ezeket általában angol nyelvterületen játszották először, majd lassan beszivárogtak a volt szocialista országok színpadaira. (Nálunk eddig a Svábbogárvadászat és az Antigoné New Yorkban című művét mutatták be.) Hetedik darabja, a Negyedik nővér – mellyel Pászt Patrícia alkalmas fordítása és a Radnóti Színház megbízható szakmai színvonalú bemutatója révén van szerencsénk megismerkedni – kivételesen Varsóban debütált. Felteszem, tetszett a lengyeleknek.

A negyedik nővér a címével Csehovra utal – a három lánytestvér és az elutazni vágyás a megegyező motívum –, de cselekménye alapján a Hamupipőke mesével is rokonítható. Csehov Olgája, Másája és Irinája Moszkvába kívánkozik, Głowacki Verája, Kátyája és Tányája pedig Moszkvából el. Ám nem jutnak ki Amerikába, a brooklyni nagybácsihoz. Csak a cselédsorban tartott fogadott testvérük utazhat el Hollywoodba, Szonya Onyiscsenko néven. Igaz, ő nem lány, hanem fiú, de ezt a moszkvai prostituáltakról dokumentumfilmet készítő amerikai filmrendező nem veszi észre. (Az Oscar-díj átadási ünnepség foglalná keretbe a színdarabot, ha a szerző a végére nem talált volna ki inkább mást.)

A közeg és a hősök élete persze egyáltalán nem mesés, direkte nyomorultak a szereplők mind. Viszont a három lány története érintkezik egy leszámolásos maffiasztorival, ami módot ad arra, hogy kabarészereplőkhöz hasonlatos figurák jelenjenek meg és poénokat süssenek el. Głowacki kissé kusza, felszínes és némiképp összecsapottnak látszó munkája a komikum felől közelíti meg kijelölt tárgyát: a mai orosz valóságot.

Ámde a három lányt a Radnóti Színházban Tóth Ildikó, Wéber Kata és Kovalik Ágnes játssza, s ők nem látszanak vonzódni a karikaturisztikus ábrázoláshoz. Életet lehelnek szerepükbe. Sivár életet. Tóth Ildikó Verájában asszonyi puhaság és családi tűzhelynyi melegség megy veszendőbe. Vera pályát módosított tanárnő, aki jelenleg egy politikus kizsákmányolt titkárnője és titkos arája. (Bálint András nagy lendülettel és látható élvezettel jön be a színpadra, hogy gyorsan felskiccelje a gátlástalan és erkölcstelen honatya alakját.) Wéber Kata Kátyájában az álmodozó bakfis tétovázik. Ő végzett jogászként egy cirkuszban állatgondozó, s rendszeresen hazalopja a tigris ebédjének felét. A szívderítően üde Kovalik Ágnes Tányaként cserfes és szeles, csupa viruló fiatalság és bimbózó nőiség. Ő szűri össze a levet az amúgy jóravaló Kosztyával, aki nyilván kényszervállalkozó: fegyverekkel és kábítószerekkel kereskedik, s Csányi Sándor formálja meg őt elragadóan. A szűkszavú címszereplőt Karalyos Gábor alakítja a készséges cseléd néma kötelességtudásával és rejtélyes ragaszkodásával.

Rusznyák Gábor rendezése markánsan ráerősít a Negyedik nővér vígjátéki jellegére mind verbálisan, mind tettleg. Példa az előbbire: „a meddőség réme úgy lebegett felettem, mint Szophoklész kardja” – mondja Bálint András ellenzéki képviselője. Példa az utóbbira: a lányok apját alakító Szombathy Gyula és a szomszédot megformáló Csomós Mari addig bénáznak a ház asszonyának holttestével, míg ügyetlenségükben végül a szemétledobóba ejtik a megboldogultat. Ők ketten adják meg egyébként az előadás alaphangját. Ülnek az ágyon (nem látjuk még, hogy mögöttük a paplan halottat takar), előttük vekker, vodka, kompótlé, ránk néznek, és mulatságos párjelenetet kerekítenek a két lepusztult moszkvai veterán közös zsémbeléséből. Istenuccse, remekül csinálják. Tökéletes a ritmusa és a hangsúlya minden poénnak. Az is pazar, ahogyan a nehezen megmagyarázható gyilkospáros, a bérkilövő (Schneider Zoltán) és a sztárszínész (Szervét Tibor) időnként felbukkan és tréfásakat mond. Szervét szerepe egyenesen revüvé rügyezik az előadásban: őt hátul olykor betolják az usánkás muzsikusok emelvényén (zene: David Yengibarjan), s előadja például a Pretty woman című film közismert betétszámát orosz dalszöveggel. Szinte frenetikus, tényleg. Szervét jó humorú színész. Arról meg igazán nem ő tehet, hogy Głowacki darabjában több a gúny, mint az együttérzés.

Stuber Andrea