SZAVAZÓLAP

Stuber Andrea

Zsöllye

A legjobb új magyar dráma

1.    Spiró György: Koccanás 

2.    Háy János: A Senák

3.    Kőrösi Zoltán: Galambok (2003. május 7-i bemutató volt)

A legjobb előadás:

1.    Siráj (Krétakör)

2.    A pojáca (Újvidéki Színház)

3.    Hamlet (Temesvári Csiky Gergely Színház)

A legjobb rendezés:

1.    Katharina Wagner (Operaház: Lohengrin)

2.    Bagossy László (Madách Kamara: Az arab éjszaka)

3.    Pintér Béla (Gyévuska)

A legjobb zenés/szórakoztató előadás:

1. Nézőművészeti Főiskola (Krétakör)

2. Alul semmi (Szolnoki Szigligeti Színház)

3. János vitéz (Pesti Színház)

A legjobb független színházi előadás:

1.    Gyévuska (Pintér Béla Társulat)

A legjobb gyerekelőadás:

A legjobb női főszereplő:

1.    Láng Annamária (Siráj, Krétakör)

2.    Nádasy Erika (Három nővér, Egri Gárdonyi Géza Színház)

3.    Vári Éva (A szakítás, Bp-i Kamaraszínház, Macskajáték, Pécsi Harmadik Színház)

A legjobb férfi főszereplő:

1.    Balázs Áron (A pojáca, Újvidéki Színház)

2.    Kocsis Gergely (Fekete tej, Kamra)

3.    Kovács Zsolt (Csak egy szög, Kaposvári Csiky Gergely Színház)

A legjobb női mellékszereplő:

1.    Péterfy Borbála (Siráj, Krétakör)

2.    Takács Katalin (Roberto Zucco, Új Színház)

3.    B. Fülöp Erzsébet (Boldogtalanok, Marosvásárhely)

A legjobb férfi mellékszereplő:

1.    Bertók Lajos (Müller táncosai, Veszprémi Petőfi Színház)

2.    Trill Zsolt (Három nővér, Beregszászi Illyés Gyula Színház)

3.    Katona László (Siráj, Krétakör)

A legjobb díszlet:

1.    Horesnyi Balázs (Három nővér, Eger, A Senák, Nemzeti Színház)

2.    Mezei Kinga (Via Itália, Újvidéki Színház)

3.    Gothár Péter (Fekete tej, Kamra)

A legjobb jelmez:

1.    Nagy Fruzsina (Mizantróp, Krétakör)

2.    Benedek Mari (Csongor és Tünde, Kamra, Az ideális férj, Radnóti Színház, Bál a Savoyban, Operettszínház)

3.    Zeke Edit (Az öreg hölgy látogatása, Miskolci Nemzeti Színház)

A legígéretesebb pályakezdő:

1.    Hajduk Károly

2.    Stefanovics Angéla

3.    Szantner Anna

Különdíj:

1.    Béres Ilonának mint a leginnovatívabb színésznőnek

2.    Bálint Andrásnak Arany című estjéért

3.    A Mindennapi kenyerünk vizsgaelőadásért (Meczner János bábosztálya)

Amikor legutóbb szavaztam – nyolc éve –, arra jutottam: nem lehet annyi előadást megnézni, hogy az ember nyugodt lelkiismerettel legjobbakat jelöljön ki. Ezért aztán kiálltam a sorból, majd évről évre megállapítottam, hogy a részvételem úgysem befolyásolná a végeredményt. Egészen tavalyig. Akkor viszont azt láttam, hogy a voksommal együtt Csányi Sándor díjat kapott volna, így meg nem. Ne forduljon ez elő még egyszer – mondtam magamnak.

161 alkalommal mentem színházba az évadban. (Alternatívból és gyerekelőadásból nem láttam eleget a lista kitöltéséhez. Bár a Bozgorakat, illetve a Kolibriben a Médea gyermekeit eléggé figyelemreméltónak találtam, de csak a Gyévuska díjazására érzek erős belső kényszert.) Nézői teljesítményemet és közérzetemet alaposan feljavította, hogy zsűritagként alkalmam volt végigülni a kisvárdai fesztivált. Van mire szavazni. Támpont is akad, hiszen vezető kritikusunk időről időre megírja publicisztikáiban, hogy mely előadásokat kell szeretni. Csak én sajnos nem mindig tudok megfelelni ennek a normának. Zsótér színházát például nem vagyok képes komolyan venni, a Balázs Zoltánét nem is értem, Mohácsi mértéktelenségét idén rosszul viseltem, Ascherre meg még várok.

Azokat az előadásokat díjaztam, amelyek csináltak velem valamit. Felkavartak vagy megráztak, megleptek vagy felvillanyoztak. Elámultam például a Lohengrinen. Ott egy fiatal rendezőnő igen érzékletesen bemutatta, mit ér egy rendszerváltás, ha az emberek nem változnak (csak az öltönyeik javulnak). Bagossynál, Az arab éjszakán rácsodálkoztam, hogy mire lehet jó az ülő színház. Hirtelen mintha kinyílt volna a színház teteje: úgy éreztem, itt bármi megtörténhet. A Krétakör Sirájáról azt gondoltam, hogy személy szerint nekem készült. Azután némi durcás örömmel konstatáltam, hogy nemcsak engem, hanem az összes többi nézőjét is boldoggá tette. Díjözönnel szeretnék hódolni neki.