Pont a bécsi erdőben

Legyünk óvatosak! Az andalító cím, a Mesél a bécsi erdő nagyon is prózai és illúziótlan történetet takar Ödön von Horváthnál. Az 1931-ben született dráma a korabeli Bécsben játszódik, amikor a gazdasági válság már kikezdte az emberek biztonságát, erkölcsét, lelki tartását, s épp ébredezik a fasizmus. A Szegedi Nemzeti Színház új fordításban (Perczel Enikőében) adja elő a művet, és a félreértések elkerülése végett új címen is. A Történetek a bécsi erdőből április 16-i bemutatóját Almási-Tóth András rendezi. A női főszerepet Verebes Linda játssza vendégként.

– Marianne úgy dönt, hogy nem vőlegényéhez, a derék henteshez megy feleségül, hanem a megbízhatatlan, link, hímringyógyanús Alfredhez – meséli szerepéről a színésznő. – Innentől kezdve sodródik, és egyre szerencsétlenebb lesz, mígnem teljesen összeomlik az élete. No, a sodródásban nem hasonlít rám, én igyekszem megtervezni a fontos lépéseket. De a naivitásából – amely bizonyos szemszögből butaságnak látszhat – sok van bennem. Hogy mást ne mondjak, az például nem tűnik okos dolognak talán, hogy most januárban, vagyis évad közben szerződést bontottam a szolnoki színházban, ahol nem egyszerűen eltöltöttem négy évet, hanem ott váltam felnőtté. Mégis a távozás mellett döntöttem, egyrészt a felgyülemlett rossz érzések miatt, másrészt hogy elmehessek Szegedre Mariannét próbálni és játszani.

– Partnere, az Alfredet alakító Czapkó Antal idén végez a főiskolán. Egyikük iskolában tanulta a színészetet az elmúlt években, másikuk a színpadon. Melyikük tart előbbre?

– Régóta ismerem Czapkó Tónit, felvételiztünk együtt a főiskolára, neki sikerült, nekem nem. Jól kiegészítjük egymást. Ő többet tud önmagáról, az eszközeiről, arról, hogy mi hogyan áll neki, nekem viszont nagyobb a tapasztalatom a színházi munkában, a próbálásban és a színpadon való működésben. Hanem a szegedi hatalmas színpad mindkettőnk számára újdonság lesz. (Jövő időben mondom, mert a nagyszínpadon csak a főpróbahéten dolgozhatunk majd.) Kedvesen óvtak is a szegedi kollégák – akik de sokat tudnak, s mennyi színt képesek belevinni a szerepükbe, csak bámulom! –, hogy ne üljünk le a nézőtéren, ne nézzük meg onnan a színpadot, mert elrémiszt majd, hogy a színész milyen kicsi pont rajta.

– Mit tervez, hogyan tovább Marianne után?

– Szolnokon tart még két szerepem, A Tündérlaki lányok és a Holnap érkezem című darabokban. Talán lesz folytatás is, hiszen nincs harag a Szigligeti Színház, illetve Szikora János igazgató és köztem, legalábbis remélem. Budapesten a Tivoliban játszom tovább Az utolsó tangó Párizsban női főszerepét. Túljutottunk a hatvanadik előadáson, és most éppen azt tanulom Balikó Tamás mellett, miként lehet és kell megőrizni az alakításban a frisseséget és az őszinteséget, hogy lehetőleg egy pillanatra se váljon rutinná a játék. A Tangón kívül még egy szerepre szerződtem a Kamaraszínházhoz a következő évadra. Jó lesz ez így. Egyelőre aligha bírnám el, ha egyik főszerepből a másikba esnék. Még nem kell ide nekem az oroszlánt is.

Stuber Andrea