Titánok anyja

Hosszú barna haj, nevető szemek, hamvas báj, törékeny alkat – Varga Gabriella virtigli Júlia. Eddigi legnagyobb színészi sikerét mégsem a Capulet lány szerepében aratta (jóllehet játssza a Bárka Színházban), hanem Gaia, a föld istennője, a titánok anyja megformálójaként. Díjat az hozott számára az idei országos színházi találkozón, ahogyan enyhén távol-keleti jelenségként, boglyas fehér parókában, apró piros színsikolyokkal, feltűnő erővel és imponáló öntudattal megjelenik a Theomachia előadásában. Most A Nyugat hőse (régebbi fordításban: A nyugati világ bajnoka) című Synge-darab női főszerepét próbálja.

          – Maga igen szemrevaló legény – ez az egyik első mondatom A nyugat hősében – meséli Varga Gabriella. – Látszólag egyszerű szerelmi történet, kocsmároslányként beleszeretek a hozzánk betérő idegenbe, akiben az a figyelemreméltó, hogy apagyilkosnak mondja magát. És most azon fáradozunk Bérczes László rendezővel meg a partnerekkel (Ollé Erikkel, Ujlaki Dénessel és a többiekkel), hogy felfedezzük ezeknek az egyszerű ír embereknek az érzéseit, gondolatait, igazságait a szavaik mögött. Bérczessel most dolgozom először. Megnyugtatóan olyan rendező, aki hagyja a színészt, várja, hogy mit kínálunk fel a próbán, s abból mazsoláz, amit elé teszünk. Ugyanez persze némi bizonytalansággal is eltölt, hiszen számos dolgot nekem kell kitalálnom. (Ráadásul a próbaidőszaknak abban a jellegzetes stádiumában vagyunk éppen, amikor szinte menetrendszerűen összeomlik minden.)

Örülök Pegeen szerepének. Végre egy belevaló, vagány karaktert alakíthatok. Évekig tartó küzdelmet jelentett számomra, hogy a naivaszerepek eljátszása ne szempillarebegtetésből álljon, s ne azokkal a színészi fogásokkal éljek, amelyeket az előző hasonló figuránál már bevetettem. Júlia és Irina megformálása hagyott bennem hiányérzetet. A Három nővér próbafolyamata mégis fontos volt számomra a Catalina Buzoianu rendezővel való találkozás miatt.

Imádom, ha olyasmit kérnek tőlem, ami új nekem, amilyet még nem is láttam, vagy el sem tudtam volna képzelni. Nagy élmény például a Stuart Mária – amelyben két szerepet játszom, s az egyik férfi –, ahol Zsótér Sándor pontosan meghatározott, elemi dolgokat kért tőlünk egészen tiszta és precíz szövegelemzés után. Például azt, hogy ne színezzük! Csak a kifejezendő gondolatra koncentráljunk, azt próbáljuk meg majdhogynem agyból agyba eljuttatni.

A Theomachia a mai napig is nehéz feladat számomra; – összefogni a jelenetemet, megtalálni a ritmusát –, de jó érzéssel csinálom. Még csak hasonló szerepem sem volt soha. Elvégeztem a munkát, és az a rengeteg energia, amit belefektettem, nem ment veszendőbe. Úgy gondoltam, ha ezt most nem veszik észre, ha nem igazolják vissza, akkor semmit sem. De észrevették és visszaigazolták. Vagyis a külvilág egyszercsak boldogítóan egyetértett velem abban, hogy végre Varga Gabinak ez az alakítása nagyjából rendben van.

A Nyugat hőse bemutatója október 22-én lesz a Bárka Színházban.

Stuber Andrea