Nőügy

Hogy ki a dög, akit (amit?) színdarabja címében emleget Kiss Csaba, az nézőpont kérdése. Irén, a feleség szerint nyilván Lilike a dög, aki ráakaszkodik Irén férjére, és még fel is csináltatja magát. Lilike szerint meg bizonyára Irén, mert nem engedi át előzékenyen a férjét, ráadásul a megfogant gyermekre is szemet vet. Géza, a férj talán mindkét nőt ledögözi gondterhelt pillanataiban, amiért megnehezítik az életét. A klasszikus szerelmi háromszöggé hegyesedő történet ősbemutatóját Kecskeméten tartják május 18-án.

– Akkor találkoztam először A dög című darabbal, amikor a pécsi színházi fesztiválon felolvasószínházi keretek között adtuk elő – mondja az Irén szerepét játszó Töreky Zsuzsa. – Mind meglepődtünk, a szerzőt is beleértve: visított a közönség, olyan jól szórakozott. Én egyebek mellett azt szeretem ebben a műben, hogy nagyon pontosan mutatja be a nőket. Mintha Kiss Csaba kicsit nőből lenne: tudja és megérti, hogyan és miért követjük el a tipikus női hibákat. Akkor szólalunk meg, amikor hallgatni kellene, akkor mondunk nemet, amikor igenre volna szükség, és folytathatnám. Tudunk mi okosak, buták, vakok, érzékenyek, féltékenyek, nagyvonalúak lenni, csak esetleg nem a megfelelő sorrendben...

Ami a kecskeméti produkciót illeti, nem kérdeztem meg, hogyan kerültem bele. Szabadúszó korszakom kezdetén – tizenhárom évvel ezelőtt – elhatároztam, hogy ez iránt sosem fogok érdeklődni. Pinczés Istvánnal, aki az előadást rendezi, találkoztam már Debrecenben, s megtapasztaltam, hogy jól lehet vele dolgozni. A férjemet játszó Horányi Lászlót eddig nem ismertem, igen kellemes meglepetés. Megvan benne az a szenvedélyesség és esendőség, ami Gézához kell.

– Szabadúszóként jószerével körbejátssza az országot; Kecskeméten kívül Székesfehérváron és Pécsen is fellép.

– Megtörtént már velem, hogy álltam egy pesti pályaudvaron, s hirtelen nem tudtam, mi is a teendőm. Debrecenbe kell mennem, vagy netán Pécsre egy másik pályaudvarról? Pécsett egyébként a Macskajátékban játszom Egérkét a Harmadik Színházban, és azt imádom. Hat hónapig próbáltuk, volt, hogy úgy éreztem, megőrülök, ha még egyszer el kell mondanom a szövegemet, de az előadásokat rendkívül élvezem. Olyan a díszlet, hogy a második felvonásban nem tudok kimenni a színpadról, így a takarásból végignézem, mit csinál Vári Éva Orbánnéként egyedül és hihetletlenül bátran. Ez általában annyira felvillanyoz, hogy kifejezetten nehéz „fapofával” bemennem a közös jeleneteinkre.

Fehérváron Egressy Zoltán 4x100 című darabjában alakítom Dzsudi nénit, az edzőt. Az a bemutató szakmailag eléggé megbukott – nem is alaptalanul –, de a közönség valamiért szereti, már a huszonharmadik előadásnál járunk. Tanulságos ez is: elnézem a partneremet, Kozák Andrást, aki néha egy-egy estén kinyílik, kivirágzik, s lenyűgöz.

– Merre tovább?

– Ősszel Győrbe tartok, ahol Gáti Oszkár vonzó színpadi társasága és Gertrud szerepe vár rám a Hazatérés Dániába című darabban. Azt is Kiss Csaba írta, ő is rendezi, így válok lassan a Kiss Csaba Összes Művei részesévé...

Stuber Andrea