Jól bevált

Az Evitával kezdődött, bár akkor ezt még nem lehetett tudni. 1998-ban hozta létre az addig színészként működő Molnár László az Evita bemutatóját, s voltaképp ez volt a Musical Színház megalapításának első lépése. A következő nyáron ugyanő – stílszerűen: épp harminchárom évesen – megrendezte a Jézus Krisztus Szupersztár című rockoperát, mely produkció azóta is vissza-visszatérő darabja a szabadtéri színházi szezonnak.

Amikor 1983-ban tíz év késéssel befutott a magyar mozikba a Jézus Krisztus Szupersztár – a film, melyet Norman Jewison készített Andrew Lloyd Webber művéből –, akkor a zenéjét már ismerhettük kézen-közön közlekedő lemezekről, magnószalagokról. A magyarországi színházi bemutatóra három évet kellett még várni. A Szikora János által rendezett 1986-os Rock Színház-beli premier volt az első komoly vállalkozás. Azóta több vidéki teátrumban színre került a mű, de a legnagyobb szabású előadás alighanem ez, a Musical Színházé.

Kis-Kovács Gergely díszlete – mely archaikus környezetet varázsol a kétezer éves történet köré – tizennyolc méter széles. Vagyis egyetlen kőszínházba sem fér be. (Az Erkel Színházba talán-talán begyömöszölhető volna.) Így aztán a társulat szinte mindig szabadtéren, vagy nagyobb méretű sportcsarnokban zendít rá a rockoperára. Szerepelt vele Nyíregyházán, Békéscsabán, Egerben, a Margitszigeten, a szegedi Dóm téren, Siófokon, a horvátországi Pulában. Tiszaújvárosban volt a legnagyobb közönségük, amikor is a város főterén adták elő a Szupersztárt, négyezerötszáz ülő, s még egyszer annyi álló néző előtt. (Az utóbbiak a kivetítő környékén tömörültek.)

Az eredeti – a nyíregyházi szabadtéri színpadon bemutatott – produkcióban a kilencven táncos és énekes szereplőn kívül fellépett egy szamár és egy gyönyörű dán dog is. Az előbbi a jeruzsálemi bevonuláskor szállította Jézust, az utóbbi pedig Pilátus kutyájaként emelte a római helytartó lakának fényét. Az állatok azonban idővel kimaradtak, mivel sem nem utaztathatóak, sem nem helyettesíthetőek másokkal. Maradt tehát látványosságnak az ódon hangulatot árasztó, hatalmas díszlet – az összsúlya huszonöt tonna, négy kamion hordozza városról városra –, valamint a Tordai Hajnal tervezte stílusos, korhűnek tetsző ruhák. No és igen dekoratív Michael Kropf mozgalmas tánckoreográfiája is.

A szereplőgárda olykor egy-egy ponton változik. Ezen a nyáron – ahogy már tavaly is – Feke Pál játssza a címszerepet. A törzsgárdisták között mindenekelőtt Makrai Pált kell említeni mint elnyűhetetlen Júdást. Láttam én egyszer a New York-i Broadway-n a La Mancha lovagját, abban egy kicsi, gömbölyű színészt, aki jószerével mást sem csinált egész életében, mint Sancho Panzát adta Wassermann és Leigh musicaljében. Éppen túlvolt a kétezredik előadáson. Lassan Makrai Pál is kibogozhatatlanul összefonódik Júdás szerepével. Több mint kétszázötvenszer illette sanda csókjával Jézust.

Előadások: augusztus 13-án és 14-én Esztergomi Ünnepi Játékokon.

Stuber Andrea