Lónélküli János

A kocsmapult felismerhető. Bár a Horesnyi Balázs tervezte leendő díszletek helyén még csak jelzésszerű tákolmányok állnak, de kocsmapultnak már most is lennie kell. Avval van összenőve ugyanis a Senák. Enyhe alkoholos befolyás alatt hallgatja a Pestről jött agitátorokat, akik a téeszbe akarják beléptetni a falubeli parasztokat. Spindler Béla mereven kanyarodik a pult fölé. Jelmeze még nincs, arcán szélesen bárgyú mosoly virít, fején svájci sapka, és már szinte Senák is.

Háy János A Senák című új darabját próbálják a Nemzeti Színház Stúdiószínpadán – e pillanatban még a bemutatótól megnyugtató (időbeli) távolságra. Az alkotás díjat nyert a Nemzeti Színház drámapályázatán. Bizonyára úgy történt, hogy a bírálók kibontották a jeligés pályamunkákat, s A Senáknál már az első lapozáskor tudhatták, hogy ezt vagy Háy János írta, vagy senki. Hiszen a darab szép, harmonikus trilógiává olvad össze Háy eddigi két istendrámájával, A Gézagyerekkel és A Herner Ferike faterjával. Balikó Tamás a zsűri egyik tagjaként nyilván két kézzel szavazott e műre, mert az ő megbízatása volt még ebben az évadban színpadra állítani. Minél inkább foglalkozik vele, annál jobban szereti, mint mondja. S minél egyszerűbben tudják majd eljátszani, annál hatásosabb lesz, állítja.

A darab a hatvanas évekbe visz vissza, főszereplője pedig nem a Senák, hanem Rák Jani, akit László Zsolt játszik. Tudniillik őt akarják beléptetni a téeszbe. Vinnék a földjét, a lovait (Barna Lajos és Barna Béla a két pej szerepében), hogy aztán mása már ne is maradjon, csak az anyósa (Molnár Piroska), a felesége (Varga Mária / Pásztor Edina) meg a háromhónapos kisgyereke. Az utóbbit egy jól felszerelt csecsemőbaba formálja meg, hasában kisebb hangszórókkal, mivel sokat kell bőgnie. A hangosító elszántan dolgozik azon, hogy a megfelelő időtartamú gyermeksírást széles skálán állítsa össze: a visítástól a hüppögősen elcsendesedőig. Számos más teendője is van: László Zsolt és Szarvas József egyik jelenete köré például tücsökciripelés kívántatik, ám a rendező túl mediterránnak találja azt a kabócakoncertet, amely hangkulisszaként érkezik. Viszont közben elismerően lehet bámulni Szarvas Józsefet, aki mintha minden előbbi és további nélkül máris kész lenne Lecki szomszéd figurájával. Ámbár az is lehet, hogy ez az alak a bemutatóig még többször lesz szétszedve és újra összeszerelve. A színészi alakítás születése elég rejtélyes dolog.

Most még sok minden körvonalazatlan, egyelőre a pontos szöveg sem mindenkinek talál ki a szájából. (Mit mondok először? De utána?! – fordul valaki a súgóhoz.) Valamennyien lendületesen és látható jókedvvel gyakorolnak. Sokat nevetnek, ízlelgetve a párbeszédeket, amelyek drasztikusan egyszerűek, ugyanakkor valami furcsa költőiség és filozófia rejlik bennük. Ettől szoktak egyszerre lebegőek és földhöz ragadtak, líraiak és prózaiak lenni Háy János színdarabjai.

Élvezi A Senákot a próbáló társulat, mondom még egyszer, jelentőségteljesen. Mivel ez a lehető legígéretesebb jel arra nézvést, hogy mi nézők is élvezni fogjuk.

Bemutató: május 2-án

Stuber Andrea