Nalaja, neleje

Történetesen épp a nevenapja van Nagy Viktornak, amikor találkozunk, s emiatt mintha kicsit meg lenne nyúlva a füle. Hát még az ábrázata milyen megnyúlt, amikor a Lila ákác előadásának végén Csacsinszky Paliként el kell búcsúznia Tóth Mancitól, az ifjúságtól és a szerelemtől, amelyben része volt, még ha ez utóbbi valahogy el is kerülte a figyelmét.

–– Végtelenül jólesik Szép Ernő szavait mondani a színpadon – árulja el Nagy Viktor. – Pedig megszenvedek a szövegért, mert a beszédemmel a főiskolán is baj volt, s azóta tudom, hogy nekem ezt egész életemben gyakorolnom kell. A Lila ákác előadásai előtt egy órán át “bebeszélek”, vagyis Montágh Imre beszédgyakorlatait veszem végig egy könyv alapján, bár a könyvre már rég nincs szükségem, hiszen kívülről tudom a leckét. Nalaja, neleje, niliji, és így tovább, amíg az állkapcsom kellően ellazul ahhoz, hogy szépen, folyamatosan, hibátlanul hömpölyögjenek elő a számból a Szép Ernő-i fordulatok.

– A főiskolán Zsámbéki Gábor osztályába járt.

– Zsámbéki Gábor ma is nagyon fontos számomra, bár nemigen találkozom vele. Voltak olyan mondatai a főiskolán, amelyek engem azóta is terelnek. Szerencsés vagyok: Törőcsik Mari is tanított, Vámos László is. Hat éve végeztem, és hiányzik nekem a főiskola. A változatossága, a sokfélesége, az, hogy rengeteg embertől lehetett tanulni. Nagyon szeretnék tanulni még. Ha a következő egy-két évben nem indul posztgraduális képzés a főiskolán, akkor kénytelen leszek valahová máshová jelentkezni, Pozsonyba talán.

– Diplomázás után Kaposvárra szerződött, ahol éveken át kis szerepeket játszott. Most jött el a nagy feladatok ideje?

– Sokáig szinte csak a tömegjelenetekben való részvétel jutott nekem, de Kaposváron az ilyesmi senkinek nem szokott derogálni. Úgy érzem, Babarczy László igazi pedagógusként viselkedett, amikor lépésről-lépésre küldött előbbre, és terhelt egyre nagyobb szerepekkel. Tavalyelőtt eljutottam az Amadeus címszerepéig – Rale Milenković rendezte az előadást, és fantasztikus volt, ahogy elvezetgetett engem Mozarthoz –, tavaly Csacsinszky Palit bízták rám. A Lila ákácot Léner András vitte színre, akivel már többször dolgoztam, tehát nem félünk egymástól, el merünk mondani mindent, amit gondolunk. Kaposváron általában a fiatal rendezőknél játszom: Réthly Attilánál, Keszég Lászlónál. (Most is Keszéggel próbálok épp: Dušan Kovačević szerb író A maratonfutók tiszteletkört futnak című darabjában, ahol egy Mirkó nevű fiút játszom, aki együtt él apjával, nagyapjával, dédapjával és ükapjával, s közösen visznek egy koporsókészítő vállalkozást.) Az idősebbekhez – Ascher Tamáshoz például – eddig sajnos nem volt szerencsém, nekik megvan a saját, jól bevált gárdájuk. Pedig szívesen találkoznék számomra ismeretlen rendezőkkel – akár Kaposváron kívül is –, hiszen a színész alighanem a munkából tanul a legtöbbet. Abból, hogy mindig valami újat csinál, mást és másokkal, mint addig.

A kaposváriak Lila ákáca 18-án szombaton este látható a Bárka Színházban, a stúdiószínházi fesztivál keretében.

Stuber Andrea