A revizor

Cukor Jenő földhivatali előadó úgy döntött, hogy olajra lép. Rendelkezik néhány hasznos, jól kijátszható dokumentummal, ezeket vinné magával, s szívesen hátrahagyna egy halottat Cukor Jenő személyazonosságával. Hanem a gondosan szőtt terv szálai összegubancolódnak.

Cukorunknak akad egy “felmenője”, őt Kandid Kasztorovics Tarelkinnak hívják, s az orosz Alekszandr Szuhovo-Kobilin írta meg kalandját a Tarelkin halála című komédiában. E XIX. század végi színdarab alapján alkotta meg Halni jó! című “gonosz bohó”-ját Forgách András.

– A Halni jó! már a harmadik bemutatóm lesz a Stúdió K-ban – mondja Forgách András. – A korábbiak (A szűz, a hulla, a püspök és a kések, valamint A görény dala) szintén irodalmi alapanyagból készültek. Az elsőbe szándékosan írtam bele Fodor Tamás számára a Vizsgálóbíró szerepét – a másodikban pedig ugyanő bravúrosat alakított mint kihallgatótiszt –, hogy egy kicsit kezembe kaparintsam a Stúdió K vezetőjét, és hogy az előadásban leképezzem a Stúdió K tényleges viszonyait. Tulajdonképpen minden eddigi darabomat azzal a céllal írtam nekik, hogy másféle, radikálisabb, érdekesebb színházat csináljanak, mint amilyet szoktak. A Stúdió K egy szűk, szoros alkotóközösség, ennek minden előnyével és hátrányával. Ha az ember belép hozzájuk, összeszokott társaságban találja magát, ahol azonnal oda-vissza hatások lépnek működésbe. Ugyanakkor léteznek korlátai is a zártságnak – Fodor Tamás és a Stúdió K bizony beszorultak a pincébe. Ezért is örültem annak, hogy Koncz Kálmán államtitkár szerepét vendég, Epres Attila játssza, behozva a külvilágot és a maga másféle színészi gyakorlatát.

           A színdarab élő kapcsolat során született: Ha elkészültem három jelenettel, odamentem és felolvastam, azután pedig figyelembe vettem a szereplők és a rendező megjegyzéseit. (A Janisch Attila számára készülő filmforgatókönyveim – köztük a legutóbbi, a Másnap – szintén egészen az utolsó pillanatig szoktak íródni, alakulni, változni.) A próbákra alkalomszerűen járok be, mint valami revizor, és olyankor aztán mindenbe belebeszélek, amit a színházhoz különben fantasztikusan értő Fodor Tamás hol jól, hol rosszul tűr, de alapjában remekül megértjük egymást. A Halni jó! több szempontból is izgalmas feladat volt számomra. Egyrészt fontos elhatározásom volt vígjátékot írni: nem afféle vallomásos műalkotást tenni le az asztalra, hanem jól működő jeleneteket fabrikálni, amelyeket aztán a színészek élvezettel játszanak. Másrészt zseniálisnak tartom az eredeti művet, a Tarelkin halálát, s érdekes volt a mai változatát kitalálni: heroinnal és pénzmosással, kínai gengszterrel és villanyóra-leolvasónővel, mindenekelőtt pedig létrehozni azt a jellemző és ironikus nyelvet, ahogy ebben a közegben beszélnek. Hasonló cél vezetett A kulcs című színdarabom megírásakor is, amely díjnyertese lett az Édes anyanyelvünk pályázatnak, s a Katona József Színház készül a bemutatására. A kulcs – ellentétben sok más darabommal – nem adaptáció, hanem “saját anyagból” készült, és annyira mai tárgyú, hogy még a rendszerváltás szó is szerepel benne. Kíváncsi voltam, elbírja-e. Elbírja.

A Halni jó! bemutatója december 11-én lesz a Stúdió K-ban.

Stuber Andrea