Ringben

    Van az ír isten háta mögött egy kis falu, Leenane a neve. Drámahősök teremnek ott. No nem olyan nagyszabásúak, mint Oidipusz, Othello vagy Lucifer, csak afféle földszintesek. Egyszerű, beszűkült, sivár életű, csökevényes nyelvezetű emberek, akiknek nem erős oldala a problémamegoldás. És akkor még tapintatosan írtuk körül a konfliktusaik kimenetelét.

     Persze ezek a leenane-i (és környéki) hősök valójában nem teremnek, hanem teremti őket egy harmincnégy éves ír drámaíró, Martin McDonagh. Darabjait szerte a világon sikerrel játsszák. Nálunk a Radnóti Színház A kriplit adja tőle, az Örkény Színház a Piszkavast, a Víg az Alhangyát. (Más szavakkal: az Örkény Színházat régebben Madách Kamaraként, a Piszkavast Leenane szépeként ismertük, az Alhangyát meg Az inishmore-i hadnagyként is bemutatták már.)

        A Pesti Színház május 21-én Gothár Péter rendezésében egy újabb McDonagh-szerzeménnyel áll elő, amely Varró Dániel fordításában a Vaknyugat elnevezést kapta. Néhány hete a prágai Činoherní Klub társulata vendégszerepelt Pesten e művel, Az elhagyatott Nyugat címen, hogy akkor mostmár mindent azonosítsunk.

    Ebben a színdarabban egy testvérpár froclizza, bosszantja, gyötri, öli egymást hosszú távú életprogram gyanánt. Az idősebb Connort Hegedűs D. Géza, a fiatalabbat Epres Attila játssza, aki bő másfél évtizednyi vidéki színészlét után szerződött tavaly a fővárosba, s első vígszínházi évadát zárja evvel a szereppel.

– Két éve keresett meg Marton László igazgató, amikor a kecskeméti Don Juanban Sganarelle-t játszottam Kaszás Attila mellett – mondja Epres Attila. – Hívott egy szerepre a Vígszínházba, s hosszabb távú együttműködést kínált. Ám a szerep nem volt nekem való, így nem fogadtam el a felkérést. S meglepő módon Marton nem sértődött meg, hanem később újra hívott. A tavalyi invitálásra már szívesen mondtam igent. (Annak tudatában, hogy bizonyára Kecskemétre is visszatérek majd vendégként.) Az első vígszínházi szerepem Chiriac lett a Zűrzavaros éjszakában. A feladat nem volt újdonság számomra – először fordult elő velem, hogy másodszor találkoztam ugyanazzal a szereppel –, annál inkább a partnerek, Tahi Tóth László, Vallai Péter. És Pap Vera, akivel nagy örömmel fogok „házasságra lépni”, ugyanis ő játssza majd a feleségemet Kiss Csaba A dög című darabjában, amit mindjárt kezdünk próbálni. De előbb még itt a Vaknyugat, Gothár Péterrel, akivel nagyon jókat mulatunk egymáson. Kitűnő formában van, sikerszéria kellős közepén, ráadásul két egész hónapnyi próbaidőt tudott kiharcolni ennek a négyszereplős darabnak (Hajdu István és Csonka Szilvia a további résztvevők). Nyugodtan, sietség nélkül dolgozhatunk. Szokatlan térben játszunk majd, ötször ötméteres ringben, amelyet körülülnek a nézők. Az ilyenfajta testközeliség mindig jófélén próbára teszi a színészt. Maga a dráma szerintem remek, Varró Dani majdhogynem jambusokban írt fordítása nemkülönben. A történet azt mutatja meg, hogy tompa, ingerszegény környezetben hová fejlődhet az emberi butaság. Hogy a kulturálatlanság mennyire rombolja a lelkeket. Ha jól játsszuk, ez egyszerre lesz fájó és röhejes.

Stuber Andrea