Stuber Andrea: Temetni veszélyes

Szophoklész: Antigoné

Szinghrono Theatro Athinasz

színikritika

Zsöllye 2001. XII.

 

Temetni veszélyes

Szophoklész: Antigoné

Szinghrono Theatro Athinasz

 

díszlet-jelmez: Pawel Dobrzycki rendező:Jorgosz Kimulisz

szereplők: Pegi Trikalioti, Jorgosz Kimulisz, Eleftheria Vidaki, Arto Apartian, Deszpina Papazoglu

 

Görögország olyan hely, ahol adnak a tradíciókra. Például az ókori színház hagyományait nemcsak a teátristák tisztelik és ápolgatják, de sajátos módon a nézők is őrzik. Ahogy a két és félezer évvel ezelőtti athéniak meglehetősen lazán, eddegélve-iddogálva múlatták az időt a többnapos drámaversenyeken, úgy a maiak sem kerítenek túl nagy feneket a színházbanlevésnek. Ünnepélyességnek nyoma sincs. Isten szabad ege alatt csupa gátlástalan természetesség a publikum viselkedése az antik színházat mintázó szabadtéri athéni teátrum jókora nézőterén. Esznek, isznak, szotyoláznak, cigiznek és mobiltelefonálnak az emberek az előadás alatt. (Tíz csörgésig számoltam a hívásokat.)

Athén fölött vagyunk, a Lükabéttosz domb tetején, ahol mintha sziklába vájták volna a jellegzetes vonalú építményt. Huszönöt, félkörré (háromnegyed körré) ívelt sor meredeken ereszkedik alá, hogy narancs- meg citromsárga műanyag székeken ülve csaknem 2000 néző figyelhesse az alant zajló drámai eseményeket. Szophoklészt adnak persze, mi mást? Az Antigoné szerepel műsoron, a Szinghrono Theatro (Modern Színház) előadásában. A közvélekedés szerint az évad egyik legjobb bemutatója volt, ennek köszönheti, hogy bekerült az athéni fesztivál záróprogramjába.

Az érkező közönség az orchéstrán keresztülvágva akár meg is rugdoshatná a kiátkozott Polüneikész holttestét, mely a porond középen hever egész este. Nem mindig látjuk ugyan, mert különböző pallók, padlók, asztalok fölégördülnek olykor és eltakarják – van tehát ősi díszletelem: guruló szerkezet (enkükléma) is -, de mindvégig figyelmeztetőleg ott tudjuk a színen a Halottat, Akit Mégiscsak El Kellene Temetni.

A feketébe öltözött Antigoné – Pegi Trikalioti játssza –, kicsi, törékeny, izgága, nagyhangú, patetikus és erőszakos. Kreón – őt Jorgosz Kimulisz formálja meg – sudár, elegáns, őszhajú, szakállas férfi. Kettejük párharca egyenlőtlen erők küzdelmeként jelenik meg. Antigoné szurkolótáborában található Iszméné (Eleftheria Vidaki), aki külsőleg kedvesen hasonlít a nővérére, ámbár tiszte szerint lágyabb és bátortalanabb nála. Jön a kontrasztként fehérbe bugyolált Teiresziász, (Arto Apartian) és tapsos magánszámként adja elő a vak jós jelenését. Aztán látunk még egy szép, sötét asszonyt: Kreónné Eurüdikét (Deszpina Papazoglu), de őt inkább csak dekoratív halottként vehetjük szemügyre a boncasztalon. Hiszen a királyné veszte lesz a zsarnok Kreón mellékbüntetése, miután Haimón fia már odalett. (Kicsit olyan a klasszikus görög drámairodalom, mint valami hatásos, szenvedélyes, véres tévés szappanopera-sorozat. A Szophoklész Antigonéja című rész előzeteseként például a Heten Théba ellen című Aiszkhülosz-mű mehetne adásba, mely utolsó jelenetében előrevetíti az Antigoné-problematikát.)

Az athéniak egyszerre antikizált és modernizált verziójában nem is Antigoné vagy Kreón figurája a leglényegesebb, hanem a kar. A kórust játszó lendületes, energikus fiatal csapat izgésére-mozgására, dalára-táncára épül az előadás. Voltaképp a nép tehát a főszereplő, ezt fejezi ki a huszonhat, fekete ruhás fiú és lány, aki végig követi és kommentálja a történetet, hol botos tánccal, hol zenéléssel, hol futkosással, hol építkezéssel, hol akrobatikus mutatvánnyal dúsítva az eseményeket. A produkció rendezőjének meglepő módon nem Tatosz Novákosz a neve. Jorgosz Kimulisznak hívják, ő a művészeti vezetője ennek a tizenöt éve alakult társulatnak. (A legelső évadban a magyar Jenei István is dolgozott náluk.) Kimulisz jónevű rendező és filmsztár, egyben Kreón alakítója. Valósággal összemegy az előadás végére, amikor veresége és kettős-hármas gyásza alatt megtörve egy kerekeken gördülő, fából ácsolt magaslesen elhagyja a színteret.

És ott marad Törőcsik Mari, fújja haját a szél. De ez már nem a Lükabéttosz dombon történik, hanem a szállodában, ahol a színházból hazatérve Szophoklészt találok a görög tévé egyes csatornáján is. Jancsó Miklós 1974-es filmje, a Szerelmem, Elektra megy épp. Ilyen kicsi a világ és ilyen nagy az ógörög drámairodalom.

Stuber Andrea