Hatástalanított tejbomba

Bock – Stein: Hegedűs a háztetőn

Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház

Nagyon jó és nagyon rossz előadásról könnyű írni. Vérizzadás akkor van, amikor semmilyen, érdektelen produkcióról kell értekezni. Meg azt sem egyszerű megfejteni, hogy egy alapjában véve nem rossz bemutató mitől nem elég jó.

Itt van például a zalaegerszegiektől a Hegedűs a háztetőn. El nem ítélendő nézői prekoncepcióval lehetett megközelíteni; a musical, a rendező, a főszereplők rendben, tehát minden esélyünk megvan egy remek színrevitelre. És az előadás mégsem “robban”. Tétova okkutatás következik.

Adriana Grand szabatos díszlete már első pillantásra pontosan felmérhető. Nem cifra, mégis mutatós darab: a nézőtér felé tartó lejtő. Ez a gerendapadlózat mintha egyetlen hatalmas háztetőt formázna (bal hátul kiharapva a helyet a zenekarnak). Az előadás kezdetén a hátsó rész megemelkedik, hogy kinőjön belőle a hegedűs személyes használatú háztetője. Még tüchtig kék kémények is meredeznek rajta. Frappáns helyszín lenne a tejesember történetéhez e fából faragott tér, ha nem követelne túl nagy árat a színpad ferdesége. Mert alkalmasint a ferde színpadnak tudhatjuk be, hogy a tömegjelenetek és főleg a táncok csak igen-igen szerény kunsztok.

A színlap szerint az eredeti New York-i bemutató koreográfiáját reprodukálta Stefán Gábor, s jó is, hogy közlik ezt, mert magunktól nem jönnénk rá. Dekoratív, lendületes táncok helyett zömmel csoportos téblábolás látható. Ezenközben nagyon is szolid örömmel ismerem fel a férfitánckart, mely éppolyan esetlen most is, mint néhány éve, amikor a Csárdáskirálynőben szúrt szemet. A nőket, ha lehet, még jobban gátolják a talajviszonyok. Tevje lányai például kínosan ügyetlenkednek, míg dalukat befejezvén végre el nem heverhetnek, bájos kisrakást alkotva.

A számok merev kötelességteljesítésként értékelhetők, s még a legáradóbb zenéjű, egyszerre meghitt és ünnepélyes szertartásjelenetek sem teljesednek ki igazán. Sem a péntek esti ima, sem Cejtel (Tánczos Adrienne) lakodalma nem működik olyan hatásfokkal, hogy az ember egészségesen belelúdbőrözne a pillanat szépségébe.

Bagó Bertalan rendezése kelt néminemű értelmezési zavart abban, aki általában kényszeresen értelmezni akar – és mi ennél a lapnál mind ismerünk ilyeneket –, vagy legalábbis jelentőséget tulajdonít annak, hogy ez a Hegedűs a háztetőn előadás miben különbözik számos elődjétől. Mindenekelőtt a Rimóczi István által játszott Fegyka tűnik minimum sajátosnak, aki küllemével – úgy mint: tar fej, kisportolt alkat, fekete ruházat, barna csizma – enyhén neonáci képzetet kelt. Ennek megfelelően feltűnően agresszív, annektív és provokatív a belépője, amikor társaival beszáll a zsidók táncába Tevje és a mészáros egyezségekor. Ehhez képest viszont meglepő, hogy végül maga is csatlakozik Chavával (Borsos Beáta) együtt az elűzött anatevkaiakhoz. Egyébként ez, vagyis az előadást befejező jelenet a leghatásosabb. Esztétikai szépsége, asszociatív gazdagsága és megrendítő ereje van a képnek, ahogy az otthonuktól megfosztott zsidók egyre kisebb csoportba tömörülnek. Az összezsúfolódott emberhalom lassan eltűnik a szemünk elől, s a majdnem sötétben ruhák és egyebek repülnek be innen-onnan a szín közepére. A háztetőről leereszkedő hegedűs – a szomorú bohócot idéző Kató Balázs – csak nagy halom holmit talál, abba vackolja bele magát.

Nem kerültek még szóba a főszereplők, akiktől nem keveset vártam, s akik nem kevés hiányérzettel hagytak távozni a színházból. Kulka János Tevjeként kissé zavarba ejtő az Adriana Grand tervezte jelmezben: szűk fehér pólójában és bő fekete nadrágjában (plusz nadrágtartó) némiképp a korabeli cirkuszi erőművészekre emlékeztet, de Liliomnak is elmenne. Ami az alakítását illeti, azzal mérsékelten vesz le a lábamról. Kulka igazán tud énekelni, bár ez itt nem túl feltűnő. Táncból alig jut több neki, mint hogy részegen randalírozhat egyet a Wellmann György játszotta Lázár Wolf társaságában. (Kulka tevjei dülöngélése jólesően bekattintja Kulka edvini dülöngélését a Csárdáskirálynőből, persze nem az imént említettből, hanem egy egészen másikból.) A pesti vendégfőszereplő abba mindenesetre belesajdítja a nézői szívet, hogy Tevje a drámai romlásnak nemcsak áldozata, hanem előidézője is. Ha a zalaegerszegi Hegedűs a háztetőn szól valamiről, akkor az alighanem az, hogy a világ nem pusztán a drasztikus külső beavatkozás nyomán dőlt itt össze. Azért (is) omlott le a vár, mert Tevje hagyta, hogy a fiatalok egyre több téglát húzzanak ki a hagyományok erejére alapozott épületből.

Egri Kati Goldéja markáns asszonyság, a szokottnál talán sprődebb, harapósabb. Ennek bizonyos mértékig áldozatul esik a Szeretsz engem? kezdetű, kedvenc kettősöm, melynek lírája nemigen szólal meg az őzikeszemű, papucsságra hajlamos férj és a szekánt, örökké elégedetlen arckifejezésű feleség előadásában. Fancsali daluk aligha csábítja a hallgatóságot mondjuk újrázásra. S ez elmondható az egész előadásról. Egy kiváló Hegedűs a háztetőnt az ember ötször is megnézne. A zalaegerszegi meg egynézésű produkció.

Stuber Andrea